Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A perszonálunió közjogi védelme
conventum kifejezést is használták. 24 1860 őszén a Pragmatica Sanctiot sem kommentálták, legfeljebb akkor vágtak vissza, amikor Franz Hartig gróf, a tekintélyes osztrák politikus, jogérvényét elvitatva, az „eljátszott" szerződések közé sorolta. Falk Miksa válasza a megenyhült légkörben könnyed fölénnyel verhette vissza a Verwirkungstheorie felmelegített érveit. 25 Cikkének megírása — alkalmasint jól időzítve •— december 27-re Deák és Eötvös audienciájának napjára esett. A magyar liberálisok két vezető politikusának, a 48-as kormány két tagjának bécsi meghívása és fogadása, mint a kiegyenlítési szándék komolyságának és kölcsönösségének jele, Monarchia-szerte nagy feltűnést keltett. A Deákkal folytatott beszélgetés érdemi része az egész birodalmat érintő közös ügyek körül forgott. „Mi az 1848-diki törvényeket egész terjedelmükben kívánjuk alapul tekinteni. Ö felsége sok részben közelít ugyan azokhoz, de némely részben azo1 kat módosítani kívánja" — írta Deák egyik beszámoló levelében. 26 Eötvös információja szerint a császár úgy állította fel a kérdést, hogy „ha a pénzügyre kiegyenlítés, a hadügyre egyesség létesíthető, ő kész lenne a 48-at concedálni". 27 Úgy látszik a császár közös hadügyet és pénzügyet kívánt, közös birodalmi gyűléssel. Az audiencia után Deák még hetekig meditált a 48-ból tehető engedmények mértékéről és következményeiről. Bár az esélyeket roppant kétségesnek ítélte, 1860—1861 fordulóján komolyan foglalkozott az alku gondolatával. Ha „az adósságok vállalása, a hadügyben teendő concessiók által nyugalmat, alkotmányos szabadságot, anyagi fölvirágzást lehetne szerezni, s különösen Szt. István koronájának egységét biztosítani" — mondotta néhány héttel később —, így érdemes lett volna ezen concessiókat téve, a forradalom bizonytalan terét kikerülni". 28 Deáknak azonban az engedmények mérvét és módját sem volt ideje — nemhogy közjogi érveit — átgondolni. Bécsben ismét fordult a széljárás, centralista ellenlökés hűtötte le az enyhülést. Az 1861. január 16-i uralkodói leirat kemény hangon rótta és erőhatalommal fenyegette meg a megyékben és városokban újraszerveződő politikai közélet „túlcsapongásait": a nemzeti radikalizmus megnyilvánulásait. A leiratot fogadó tiltakozási hullámban Deák is megszólalt. Pest város általa fogalmazott válaszában a puszta magatartásnormát meghaladó elvi és taktikai útmutatásként fejtette ki: „Erő és hatalom ellen a mi fegyverünk igazság és törvény, miket az erő és hatalom sérthet vagy mellőzhet, de jogszerűleg meg nem semmisíthet." 29 Témánk szempontjából a válasz azért is jelentős, mert az alkotmányos dualizmusra való átmenet során itt jelenik meg közjogi arzenáljában először a Pragmatica Sanctio. A közvetlen indítékot, Deák hivatkozik is 24 Ilyen értelemben céloz a király és a nemzet közötti szerződésekre a Pesti Napló vezércikke, 1860. december 6. 25 A Pragmatica Sanctio a király és a nemzet közötti kétoldalú szerződés, amelyet egyik fél önhatalmúlag nem bonthat fel, s amelyet a forradalom sem semmisíthet meg, ha egyszer alkotmányos alapra kívánnak visszatérni. Pesti Napló, 1860. december 28. 26 Deák 1861. január 9-i levele sógorához, Oszterhueber Józsefhez. Kónyi, II. 529. o. 27 Uo. 593. o. — Az audienciára nézve 1. Szabad, 222—223. o. 28 Lónyay Menyhért naplófeljegyzése 1861. március 4-ről. Kónyi, II. 592—593. o. 29 Pest város 1861. február 1-i közgyűlésén elfogadott válasz. Uo. 545. o.
