Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - A Pragmatica Sanctio és a polgári átalakulás reformprogramja

formailag bármely másiktól. Az indivisibiliter et inseparabiliter birtoklás eredeti értelme az volt, hogy a dinaszta uralma alatt lévő országok és tartományok fel ne osztassanak, s ekként a külső erőszak elleni biztonság, „mely a pragmatica sancio elfogadásának alkalmasint főbb indító oka volt, ne gyengíttessék". Az együttbirtoklás elv

e tehát azt jelenti, hogy mi azzal a feltétellel terjesztettük ki az örökösödést a Habsburg-ház leányágára, hogy a külső erőszak elleni védelem érdekében az örökös tartományokat ne legyen szabad felosztani és elválasztani. Semmiképpen sem érinti azonban Magyarország törvényes önállóságát, az ausztriai császárságtól különálló államiságát.

17 Szó sincs tehát ekkor a kölcsönös védelemből értelemszerűen következő közös ügyekről és közös intézményekről. A reformkor liberális nemzeti értelmezését foglalta törvénybe az 1848. évi forradalom vezető csoportja. A törvényhozás és a Battyány-kormány egyrészt megvalósította a tiszta perszonáluniót, másrészt az uralkodó személyének közösségén kívül elismerte a birodalom egészéhez fűződő kapcsolatok létezését. A március 14-i felirat és az áprilisi törvények „élőbeszéde" a Pragmatica Sanctio által Magyarországgal válna tatlan kapcsolatban álló tartományok — „az összes birodalom" — iránti törvényes viszonyokról szólt.

18 Ezeken 1848 tavaszán és nyarán lényegében a kölcsönös védelmi kötelezettséget értették. A Pragmatica Sanctioból eredeztetett „törvényes viszonyok", tehát a védelmi közösség vállalása azonban nem zárta ki a perszonáluniót s ennek keretében a hadügyi és pénzügyi önállóság törvényes kimondását és realizálását. A törvények nem tesznek említést külön magyar külügyminiszterről, de a király személye mellé delegált miniszter feladata — az ország képviselete az örökös tartományokkal közös érdekű viszonyokban — nyilvánvalóan a külügyekre gyakorolt alkotmányos befolyás érvényesítését szolgálta. Nagyon valószínű, hogy e meghatározatlan elnevezésű és lazán körülírt ügykörű minisztérium létesítése jogfenntartás és távlati program volt. Annyi tény, hogy az „Ö Felséges személye körül levő" minisztert egyszerűen „külügyminiszternek" titulálták, és ő külügyi kérdésekkel valóban foglalkozott.

19 Az 1848-as törvényhozás a Pragmatica Sanctióban szereplő uniót liberális nemzeti értelmezés szerint laza szövetségnek tekintette, amelynek keretében a kölcsönösen vállalt védelmi kötelezettséget két önálló ország alkotmányos szervei a mindenkori szükséghez képest állapították meg. Hogy az egymástól független, kettős államszervezet a valóságban miként működött volna, az lehet vitakérdés, de a feltételezett funkcionális zavarok mitsem változtatnak azon a tényen, hogy az 1723. évi rendi egyezséget 1848-ban perszonálunióként fogták fel, és az Ausztriával közös viszonyt egy önálló állam parlamentális kormányzásának szabályai szerint rendezték. 17 Kónyi, I. 201. o. 18 Magyar Törvénytár. 1836—1868. évi törvények. Budapest, 1896. 217. o. Erre hivatkozik Deák az 1867. március 28-i beszédében, a közösügyi bizottság javaslatának vitájában. Kónyi, IV. 447. o. 19 Hajnal István: A Battyány-kormány külpolitikája. Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sor. Budapest, 1957. 22—24. o.