Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

HANÁK PÉTER: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS KÖZJOGI MEGALAPOZÁSA (A Pragmatica Sanctio újraértelmezése) - Az ókonzervatív értelmezés

Az ókonzervatív értelmezés A Pragmatica Sanctio történeti pályafutásának csúcspontját az 1860-as években érte el. Ez teljesen megfelelt a szituációnak: az abszolutizmusról az alkotmányosságra, a centralizmusról a dualizmusra való átmenetnek, amikor az abszolút hatalom alkotmányos külszínű fedezéket keresett a minél sértetlenebb visszavonuláshoz, az ellenzék pedig sem elég erős, sem radikális nem volt ahhoz, hogy a közeli forradalomból, mint jogforrásból — tehát a forradalmi megújulás igényéből — származtasa az átalakulás programját. Hogy a Pragmatica Sanctio a szituációnak legmegfelelőbb közjogi bázis, azt először az ókonzervatívok fedezték fel. Érthető: ők a 48-as alkotmányt eleve semmisnek tekintették, s a régi rendi alkotmányt kívánták — birodalmi egység követelményeihez igazítva — helyreállítani. Ez a gondolat már az 1857. évi hódoló feliratukban felbukkant. Ebben az uralkodót arról kívánták meggyőzni, hogy lehetséges a történelmi hagyományban gyökerező nemzeti intézményekét a Monarchia egységével és „erélyes kormányzatával" összhangba hozni, hiszen a magyarok is belátják, hogy a dinasztiában és az összmonarchiában megtalált biztonságért kötelezettségekkel tartoznak.

20 A Pragmatica Sanctióból merített gondolatot később, az októberi diplomát előkészítő iratokban világosan kifejtették. Dessewffy Emil 1859. július közepén készített programtervezete a császár politikai szótárában bevett fogalommal: a legitimitás elvével érvelt az alkotmányos átalakulás szükségessége mellett. „A legitimitás a maga legnagyobb veszedeme nélkül nem utasíthatja el magától a históriai jogot", s ha Ausztriában megtagadják „a pragmatica sanctiot és következményeit", akkor a monarchiának nem alattvalói, hanem fegyverrel meghódított lakói lesznek, „akkor a monarchia nem közjogi intézmény, hanem csupán egy ez idő szerint fennálló államforma".

21 Valamivel később Dessewffy azzal hárította el az alkotmányos restaurációt forradalmiságnak feltüntető vádakat, hogy a régi magyar alkotmány helyreállítása a dinasztiának is érdeke: „Az uralkodói jogok alapja ugyanis a pragmatica sanctioban foglalt pactum conventum, és így a legfelsőbb uralkodóház törvényes örökösödési rendje a magyar alkotmány egyik alkotó része."

22 A Dessewffy által koncipiált Pragmatica Sanctio értelmezés szolgált aztán, mint ismeretes, az 1860 őszén kibocsátott októberi diploma egyik tartópilléréül, közjogi bázisául. A Monarchia fennmaradása és nagysága, mondja Dessewffy tervezetével teljes összhangban a diploma preambuluma, egyrészt a Pragmatica Sanctioban megállapított örökösödési rend stabilitásán, másrészt a feloszthatatlanul összefűzött alkotó részeinek jogain és szabadságán nyogodott. A diploma a kor kívánalmainak megfelelő alkotmányos fejlesztést is a Pragmatica Sanctio alapján és az urlkodói teljhatalom erejével kívánta megvalósítani. Mert azért a rendi közjog álpillére mellett és mögött a császári abszolutizmus volt a 20 A memorandumot közli Kónyi, II. 401—402. o. 21 Ui. 430. o. 22 Uo. 458—459. o.