Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET
véleménnyel, de nyomorultul jártam volna el eddigi politikai pályámon, ha meg nem tanultam volna, ha akkor, midőn egyrészről a közhangulat, másrészről önlelkiismeretem között kell választanom, s egyikkel vagy másikkal ellenkezésbe jönnöm: inkább tűrjem a közvélemény gáncsait, mint önlelkiismertemét." 30 Ilyen szubjektív jellegű hangot ritkán találhatunk Deáknál. De ugyanbben a felszólalásában még erőteteljesebben bontakozik ki Deák egyénisége és politikai felfogásának lényege: „Egyébiránt itt az örökösödési törvényeknél is egyszer mindenkorra egész általánosságban kijelentem, hogy én az ősiségét, melyet az 1848-iki 15. törvény elvben eltörölt, visszaállítani egyáltalán nem akarom. Politikai életem legnagyobb része folyt le azon küzdelemben, melyet elvtársaimmal együtt a régi feudalismusnak káros maradványai ellen folytattunk. Ezek közé számítottuk az ősiségét is, — melynek bilincseiből kiszabadítani a nemzetet legfőbb törekvésünk vala. Küzdöttünk, hogy e hazában is szabad legyen ember és föld . .., hogy kiki tulajdonát valóságos tulajdonának tekinthesse, s birtokát a lehetőségig biztosnak. És miután sok nehéz küzdés után 1848-ban célt értünk, ki fogja tőlem méltányosan követelhetni, hogy segítsem ismét lebilincselni a tulajdont, minek felszabadítását oly forrón óhajtottam. Én tegyem ezt azért, mert időközben politikai szerencsétlenségek folytán egy jogtalan hatalom idegenszerű működése léptette életbe részletesen azt, amit mi magunk elvben elhatároztunk; s mert a mit az 1848-i törvényhozás határozottan kimondott: hogy tudniillik az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján dolgoztassák ki a polgári törvénykönyv, azt a közbejött események miatt nem a magyar minisztérium, hanem a törvénytelen osztrák kormány hajtotta végre: én magát az 1848-ban kivívott elvet is ellökjem, vagy feláldozzam. Ennyit a közhangulatnak, ha csakugyan közhangulat az, áldoznom lehetetlen; önmagamhoz s elveimhez hűtlen nem lehetek."31 Deáknak ez a felszólalása nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Országbírói Értekezlet a magyar örökösödési szabályok megváltoztatásánál végül is a Horváth Boldizsár által szövegezett közvetítő javaslatból indult ki, s az ősiségét még részben sem állította vissza. Végezetül a következőket kell kiemelnünk: Az Értekezlet résztvevői közül Deák képviselte a legkövetkezetesebben 1848 demokratikus szellemét, s nem rajta múlott, hogy ez a törekvése sikertelen maradt. Nagy érdeme Deáknak, hogy az Értekezleten tartott éles hangú felszólalásaival, az abszolutizmus elleni támadásaival már eleve biztosította az 1861-i országgyűlés szólásszabadságát. Az a tény, hogy Deák nem az 1848-i törvények betűit, hanem azok demokratikus szellemét tartotta a legfontosabbnak, új beállításba helyezi az 1861-i országgyűlésen készített második felirati javaslatának azt a részét, amely szerint: „Az 1848-diki törvényeknek rendeletei 30 Ráth 2. rész 294. 1. * x Ráth 2. rész 296—297. 1.
