Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

tóságok semmit sem akarnak tenni „a német törvény szerint".

26 Ez a gyűlölet az Értekezlet egész munkáját veszélyezteti, attól tart, hogy az Értekezlet nem tud olyan tervezetet készíteni, mely az országgyűlés elé terjeszthető lenne: „úgy látszik, hogy mind a nagyméltóságú tanácskozmány többségének véleménye, mind pedig az, mi pressiót gyakorol minden emberre az országban, — a közhangulat ezt nem akarja, hanem semmit sem akar, mi osztrák, semmit, mi változás, semmit, mi octroyrozás. Ez ellen én nem szegülhetek, hanem azt jövendölön, hogy ha nem akarják, hogy innen történjék octroyrozás, minden megye maga fog octroyrozni, és a különbség utoljára is csak az lesz, hogy egy helyett ötvenkét octroyálás lesz az országban, mint azt a következtetés mutatja, t. i. hogy minden megye dolgait másképp ostroyrozza."

27 Deáknak ez a felszólalása elérte a célját, s február 24-én elmozdította holtpontról az Értekezlet munkáját, tulajdonképpen megszüntette az Értekezlet tagjai nagy részének az osztrák jogszabályok minden részletével kapcsolatos ellenszenvét. A következő napon, február 25-én ismét elvi tartalmú felszólalást tartott Deák, mely az ősiség eltörlését nagyban előmozdította. Deák újból a lényegre mutatott rá: „Az 1848-ik évi törvények hazánk institúcióinak új alakot adtak, más szellem, más kiindulási pont volt, mely azok alkotásában alapul szolgált, s ezen új alak teljesen és tökéletesen a democrátián alapul. A közbejött események meggátolták a részletes kifejlődést. Következett a szomorú emlékű 12 év, mely alatt idegen hatalom nélkülünk rendezte azon viszonyokat, amiket az 1848-i alapon magunknak kellett volna rendezni; nem csoda tehát, ha minden, mi eképpen támadott, gyűlöletessé lőn, még azon részében is, mit talán mi magunk sem intéztünk volna másképp, — gyűlöletes a hatalom miatt, mely azt behozta, s a mód mellyel a hatalom eljárt."

28 Ebből pedig az következik, s ezt Deák magára nézve kötelezőnek tartja: „hogy semmi olyan javaslatot ne tegyünk, mi az 1848-ik évi törvények democratikus szellemét ismét felforgatná, a törvény előtt egyenlőséget megsemmisítené, az osztályok közötti gyűlölt különbségeket ismét visszaállítaná; egy szóval, habár ideiglenesn is, menthetetlen visszalépést foglalna magában, s meghiúsítaná a nemzetnek 1848-ban tettleg nyilvánított azon törekvését, hogy a magyar nemzet a törvény előtti egyenlőség által is az európai művelt nemzetek színvonalára emelkedjék. Ne tegyünk ily javaslatot még akkor se, ha az valamely részben régi törvényeink visszaállítását hozná magával."

29 A törvények szentségét oly gyakran hangoztató Deák 1861-ben teljesen új oldaláról mutatkozik be: ha a polgári haladás érdeke úgy kívánja, akkor nem lehet a régi törvényeket visszaállítani, a törvények demokratikus szelleme fontosabb a törvények betűinél. Az osztályok közötti feudális jellegű és gyűlölt különbségek akkor sem állíthatók vissza még átmeneti időre sem, ha a közvélemény követelné ezt: „Dacolni senkivel sem szeretek, legkevésbé a köz26 Ráth 2. rész 274. 1. T

'Ráth 2. rész 274. 1. 28 Ráth 2. rész 290—291. 1. 29 Ráth 2. rész 291. 1.