Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET
tetés, teljesen elmaradt a kormányszervek büntetőjogi felelősségének megállapítása, s azt csak az 1867-i kiegyezés állította vissza, végül, de nem utolsó sorban: pontos, kódex-szerű szabályozás nélküli, feudális homályosságú szokásjogot léptettek ismét életbe. Mindennek pedig nemcsak 1861—1867 között voltak súlyos következményei, hanem jórészt 1867 után is. Az Országbírói Értekezlet fenti határozatai ugyanis lehetővé tették a kiegyezés utáni évtizedek kormányai részére, hogy az anyagi büntetőjogot 1878-ig szabályozatlanul hagyják, hogy a büntető eljárás átfogó kódexe csak 1900 január 1-én lépjen hatályba, hogy az esküdtszékek hatásköre aránylag szűk körre terjedjen ki, s nem utolsó sorban, hogy mind az anyagi, mind az eljárási kódexek lényegesen eltérjenek az 1843-i javaslatok liberális és demokratikus szellemétől. (5.) Az eddigiekben Deáknál a bűntetőjoggal kapcsolatos állásfoglalásait ismertettük. Alkotmányjogi szempontból ezek voltak a legfontosabbak. Volt azonban még egy kérdéskomplexum, amelyhez Deák több alkalommal hozzászólt: az ősiség eltörléséhez. A bűntetőjog demokratikus és liberális szellemű átalakítása mellett, Deák az ősiség eltörlését tekintette az Értekezlet egyik legfontosabb feladatának. Az ősiség eltörlése, vagy részbeni fenntartása melletti felszólalásokat itt nem ismertethetjük részletesen, mert az ősiség mikénti eltörlésének és vele kapcsolatban a régi magyar Örök jog átalakításának problémája külön feldolgozást igényel. Csupán annyit említhetünk meg, hogy mindössze 3 szavazaton múlott, hogy az Értekezlet a régi magyar örökösödési törvényeket változatlanul nem állította vissza, s Deák teljes joggal állapította meg, hogy az értekezlet résztvevőinek nagy része még azzal sincsen tisztában, „hogy az 1848-i törvény eltörölte-e az ősiségét, vagy nem, és mennyiben?" 24 Deák mindenesetre azt tekintette egyik legfőbb feladatának, hogy az ősiségnek még részbeni visszaállítását is megakadályozza. Deáknak ez a törekvése sikerrel járt, de azt már nem tudta megakadályozni, hogy az Értekezlet fenntartsa a hitbizomány intézményét, továbbá, hogy a közszerzeményi jog, az özvegyi jog, és az özvegyi öröklés tekintetében megmaradjanak a rendi különbségek. A polgári jogi kérdések, köztük az örök jog, az ősiség eltörlésének végleges vitájában Deák már nem vett részt, mert a februári pátens kibocsájtása miatt február 26-án elhagyta az Értekezletet. Felszólalásaiból mindenesetre megállapítható, hogy ő jóval demokratikusabb örökjogi szabályozást kívánt, mint amilyet az Értekezlet, elfogadott, s nem idegenkedett az osztrák jogszabályok azon részeitől, amelyek az abszolutizmus idején a polgári jogegyenlőség érvényesülését előmozdítani kívánták. Az ősiség eltörlésével és az örök jog új szabályozásával kapcsolatosan elsősorban Deáknak azok a felszólalásai kívánnak megemlítést amelyek elvi tartalmúak, s hűen tükrözik a jogrendszer polgári átalakításával kapcsolatos politikai meggyőződését. Deák nyomatékosan rámutatott arra, hogy a közjogi nehézségek, közelebbről az abszolutizmus idején hatályba léptetett osztrák jogszabályok elleni általános gyűlölet rendkívül megnehezíti az Értekezlet munkáját, ő pedig „ily bilincsekben tanácskozni" nem tud. 25 Tapasztalta azt is, hogy a törvényha2 ' l Ráth 2. rész 272. 1. 25 Ráth 2. rész 271. 1.
