Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

Nem várta be, hogy az ülésen felolvassák a sajtótörvényt és az 1848. április 29-i sajtóesküdtszéki rendeletet, hanem az albizottsági javaslat vonatkozó részének felolvasása után azonnal felszólalt, rámutatott arra, hogy a sajtótörvényben foglalt felhatalmazás folytán az igazságügyminisztérium kidolgozta a sajtóeljárásról szóló rendeletet, az esküdtszékek meg is alakultak, ítélkeztek is. „Ha tehát a nm. tanácskozmánynak véleménye, hogy a mit visszaállítani lehet a magyar törvényekből a magánjogok megsértése nélkül, az visszaállíttassék, ezen törvényes intézkedések visszaállítása iránt nehézség nem foroghat fenn."

21 Deáknak ez a felszólalása — látszólag — sikerre vezetett. Az Értekezlet vitát sem nyitott Deák javaslatáról, hanem általános helyesléssel elfogadta azt; az elnöklő országbíró kijelentette, hogy a sajtótörvény és a sajtóesküdtszéki eljárás visszaállítására vonatkozó indítványt „fel fogja terjeszteni."

22 A sajtótörvény és a sajtóesküdtszékek visszaállítására irányuló Deák-i javaslat azonban mégsem vezetett eredményre, teljesen elfogadhatatlan volt az az uralkodó és a kormányszervek részéről. A plénumnak ezt a fontos és közjogilag rendkívül kedvező határozatot rövid úton kihagyják az Országbírói Értekezlet határozatai közül. Ezt nagyban megkönnyítette, hogy a második büntetőjogi albizottság javaslata alapján hozott szabályok kiterjedtek a büntetőjog valamenynyi ágára. Az 1843-i javaslatok hatálybaléptetésére irányuló indítvány elutasítása után az Országbírói Értekezlet plénuma — a második albizottság jelentésének megfelelően — a „változott viszonyokhoz idomítva" visszaállította a régi magyar büntető törvényeket és büntető gyakorlatot. (Ideiglenes törvénykezési szabályok, II. rész.) A szabályzat e részének 2. §-a abból indult ki, hogy a nemesek és nemnemesek között a büntetések és a felebbezés tekintetében, „a nem nemes a nemeshez emeltetvén a királyi curia 1848-dik évtől fogva követett gyakorlatánál fogva is „bűntettek elkövetése esetében testi büntetésnek többé nem lehet helye." Ez a szépen fogalmazott rendelkezés azonban korántsem jelentette a testi büntetések teljes eltörlését, és a törvény előtti egyenlőség teljes bevezetését. Valótlan volt már a szövegnek az a megállapítása is, hogy a Curia 1848-tól kezdve nem szabott ki testi büntetéseket. Korábbi munkánkban részletesen kimutattuk, hogy ennek az ellenkezője igaz, a Curia 1848-ban nem egyszer még súlyosbította is az elsőfokú bíróság által kiszabott testi büntetéseket.

23 A szabályzat II. részének 5. §-a abból kiindulva, hogy a mezőrendőri kihágások esetében az 1848-i törvények sem törölték el a testi büntetéseket, fenntartotta ezt a büntetésnemet valamennyi kihágással kapcsolatosan, s az 1. § ezt az indokolást azzal egészítette ki, hogy a régi magyar törvények általában különbözőként rendelkeztek a bűntettekről és a kihágásokról. A változott viszonyokat annyiban honorálta az említett 5. §, hogy a nemeseken kívül a honorátiorokat és mindazokat mentesítette a testi büntetésektől, akiket az 1848. V. tc. választójoggal ruházott fel, s kiterjesztette ezt a mentességet azokra a zsidókra is, akiket az 1848-i törvényhozás nem ruházott 21 Ráth 2. rész 86. 1. 22 Ráth 2. rész 86. 1. ^Sarlós Béla: Az 1848,49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga 98—99. 1.