Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET
említett megbízatást. E megbízatás szellemében cselekszik, amikor az 1843 -i javaslatok hatálybaléptetését kezdeményezi az Országbírói Értekezleten. 1861ben a jogegyenlőség megvalósítása terén lényegében ugyanazt kezdeményezte, amit Vukovics — 1849 igazságügyminisztere — 1849.-Í utasításában megvalósított. Idézzük fel, hogyan szólt Vukovicsnak az Országos Törvényszék elnöke számára adott utasítás legfontosabb része: „Nem mulaszthatom el végre említésbe hozni azt, mi a legújabb törvényekben elvileg bennfoglalt, de még tökéletesen nem formulázott törvény előtti egyenlőségnek természetes és elmellőzhetetlen következménye, hogy t. i. a nemesek és nem nemesekre nézve eddig akár a fellebbvitel, akár maga a büntetés tekintetében fennállott minden különbségnek és a nem nemesekre nézve divatozott embertelen és célszerűtlen botbüntetés alkalmazásának azonnal és örökre megszüntetését a korszellem parancsolva követeli, s a nemzeti törvényhozó test ismert iránya nemcsak megengedi, sőt kötelességünkké teszi." 14 Deák 1861.-Í kezdeményezése tehát nem 1848-ra, hanem 1849-re mutat. De a törvény előtti egyenlőségen kívül még egy olyan része van ennek a Deák-i kezdeményezésnek, amely ugyancsak 1849-el áll kapcsolatban: az 1843,-i javaslatok hatálybaléptetése — többek között — megdöntené a pragmatika szankció büntetőjogi védelmére alkotott 1723: IX. tc.-et, ugyanúgy, ahogy azt az 1843,-i javaslatok elvi alapján álló 1849. február 13-i törvény meg is döntötte. De az albizottság javaslatának — elfogadása esetén — még további politikai következményei is lennének, amelyek nem kevésbé fontosak, mint az eddig elmondottak. Az albizottsági előterjesztés az anyagi büntető kódexeket hangsúlyozottan úgy kívánja életbeléptetni, ahogy azt az 1843/44-i országgyűlésen az alsótábla elfogadta, tehát a 429. § d.) pontjával, s az utána követkzeő új (XLV.) fejezettel együtt. A kódex most említett részei szerint pedig hűtlenség bűntettét követi el az: „aki valamely alkotmányos jogot erőhatalommal felforgató királyi rendeletnek kiadásában, vagy végrehajtásában akár egyenesen és határozottan kijelentett tanáccsal, akár tettleges teljesítéssel részt vesz", továbbá hűtlenség büntette miatt ítélendők el mindazok, akik országgyűlési megajánlás nélkül, közadók, vagy újoncok kivetésében illetőleg előállításában bármilyen módon részt vesznek, még akkor is, ha a törvénytelen végrehajtás meg sem kezdődött. 15 Azt, hogy ezeknek a rendelkezéseknek mi volt a jelentősége 1843/44-ben, korábbi munkánkban már kimutattuk. 16 1861-ben azonban még nagyobb jelentősége lenne a politikai bűncselekmények ilyen módon történő meghatározásának. Az októberi diplomával nem a felelős magyar minisztériumot állította vissza az uralkodó, hanem az 1848. előtti kormányszékeket: a m. kir. udvari kancelláriát és a helytartótanácsot. Ezek a kormányszékek az országgyűlés irányában semmiféle felelőséggel nem tartoztak. Deák javaslatának elfogadása esetén azonban büntetőjogi felelősségre lehetne vonni őket, bármilyen alkotmánysértő magatartásuk miatt, különösen az országgyűlés által meg nem ajánlott adók és újoncok behajtása, illetőleg előállítása miatt. Minthogy pedig 14 Sarlós Béla: Deák és Vukovics Két igazságügy-miniszter 97. 1. 15 Sarlós Béla: i.m. 17. 1. 10 Sarlós Béla: i.m. 11—49. 1.
