Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET
bizonyosra vehető, hogy az országgyűlés az 1848-i törvények megsértésével kinevezett kormányszékeknek sem adót, sem újoncot megajánlani nem fog, a D.eák-i javaslat elfogadása megbénítaná munkájukat, az országgyűlés már úgy kezdené meg munkáját, hogy az Országbírói Értekezlet határozmányai büntetőjogi felelősségre vonásukat helyeznék kilátásba. Deák számított arra is, hogy javaslatának elfogadása végeredményben a felelős magyar minisztérium visszaállítását segíti elő, ezért külön is kiemelte, hogy a minisztérium kinevezése után a miniszterek felelősségére nézve az 1848: III. tc. rendelkezései lesznek alkalmazandók, valamint a belügy-, és igazságügyminisztérium lesz majd a helytartótanács helyébe állítandó mindenütt, ahol az 1843-i javaslatok a helytartótanácsot említik meg, hiszen e javaslatok elkészítésekor még nem volt magyar minisztérium. Óriási jelentősége lenne az 1843/44-i országgyűlés alsó táblája által kidolgozott és elfogadott, az esküdtszékekre alapított bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének is. Az alsó tábla által elfogadott tervezet szerint az esküdtképességhez szükséges vagyoni cenzus nem több évi 100 forint jövedelemnél, tehát igen nagy tömegeket vonna be a büntető ítélkezésbe. Deák nem javasolta e vagyoni cenzus felemelését, holott az 1848: XVIII. tc. 200 forintra növelte azt a sajtóesküdtszékek megalakításánál. A Deák-i javaslat tehát jóval demokratikusabb az 1848-i törvényhozásénál. Ezen felül az 1843/44-i tervezet külön vádesküdtszékeket kívánt felállítani, s a politikai bűncselekmények felett is az esküdtszékek ítélkeznének. A jogegyenlőség megvalósításának szempontjából nagyon fontos volt, hogy az 1843-i javaslatoknak a kihágásokról szóló része nem ismerte a testi büntetéseket, kizárólag a pénzbüntetést, vagy három hónapig terjedhető fogságbüntetést tett lehetővé bármiylen kihágás, így a mezei kihágások miatt is. Továbbá: csupán kihágásnak lenne tekintendő a 10 forint értéket meg nem haladó, un. ..kisebb lopás" is. Ez a 10 forintos értékhatár az akkori árviszonyok folytán, meglehetősen magas volt, az albizottsági javaslat szerint, tehát a bűncselekmények jelentős része csupán kihágássá válna, s ez a szegényebb néposztályok — köztük elsősorban a szegényparasztság — javára le nem becsülhető előnyt jelentett volna. Nem szükséges bővebben foglalkoznunk azzal, hogy az 1843-i javaslat eltörölni kívánta a halálbüntetést, és a büntetések speciális minimumát nem állapította meg, mert ezek a rendelkezések közismertek, így csupán megemlítjük ezeket, mint az albizottsági előterjesztés által elérni kívánt jelentős eredményeket. Elsőrendű fontosságú volt viszont az albizottság javaslatának az a része, amely az 1848-i sajtótörvényt és az 1848. április 29-i sajtóesküdtszéki rendeletet kívánta életbe léptetni. Nemcsak azért, mert ezzel megszűnne a cenzúra, és a sajtó-bűncselekmények felett ismét esküdtszékek ítélkeznének, hanem azért is, mert a sajtótörvény 6. §-a a pragmatika szankció által megállapított birodalmi kapcsolatokat egyedül „az uralkodóház közösségében" tekintette létezőknek. Ha ez az indítvány végleges elfogadást nyerne, úgy az 1861-i országgyűlésen nem kellene vitatkozni a pragmatika szankció természetéről, nem lenne szükség a feliratok terjedelmes érvelésére annak bizonyításaként, hogy a
