Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

bizonyosra vehető, hogy az országgyűlés az 1848-i törvények megsértésével kinevezett kormányszékeknek sem adót, sem újoncot megajánlani nem fog, a D.eák-i javaslat elfogadása megbénítaná munkájukat, az országgyűlés már úgy kezdené meg munkáját, hogy az Országbírói Értekezlet határozmányai büntető­jogi felelősségre vonásukat helyeznék kilátásba. Deák számított arra is, hogy javaslatának elfogadása végeredményben a felelős magyar minisztérium vissza­állítását segíti elő, ezért külön is kiemelte, hogy a minisztérium kinevezése után a miniszterek felelősségére nézve az 1848: III. tc. rendelkezései lesznek alkal­mazandók, valamint a belügy-, és igazságügyminisztérium lesz majd a helytartótanács helyébe állítandó mindenütt, ahol az 1843-i javaslatok a hely­tartótanácsot említik meg, hiszen e javaslatok elkészítésekor még nem volt magyar minisztérium. Óriási jelentősége lenne az 1843/44-i országgyűlés alsó táblája által kidolgo­zott és elfogadott, az esküdtszékekre alapított bűnvádi perrendtartás életbe­léptetésének is. Az alsó tábla által elfogadott tervezet szerint az esküdtképes­séghez szükséges vagyoni cenzus nem több évi 100 forint jövedelemnél, tehát igen nagy tömegeket vonna be a büntető ítélkezésbe. Deák nem javasolta e vagyoni cenzus felemelését, holott az 1848: XVIII. tc. 200 forintra növelte azt a sajtóesküdtszékek megalakításánál. A Deák-i javaslat tehát jóval demokrati­kusabb az 1848-i törvényhozásénál. Ezen felül az 1843/44-i tervezet külön vádesküdtszékeket kívánt felállítani, s a politikai bűncselekmények felett is az esküdtszékek ítélkeznének. A jogegyenlőség megvalósításának szempontjából nagyon fontos volt, hogy az 1843-i javaslatoknak a kihágásokról szóló része nem ismerte a testi bünteté­seket, kizárólag a pénzbüntetést, vagy három hónapig terjedhető fogságbünte­tést tett lehetővé bármiylen kihágás, így a mezei kihágások miatt is. Továbbá: csupán kihágásnak lenne tekintendő a 10 forint értéket meg nem haladó, un. ..kisebb lopás" is. Ez a 10 forintos értékhatár az akkori árviszonyok folytán, meglehetősen magas volt, az albizottsági javaslat szerint, tehát a bűncselekmé­nyek jelentős része csupán kihágássá válna, s ez a szegényebb néposztályok — köztük elsősorban a szegényparasztság — javára le nem becsülhető előnyt jelentett volna. Nem szükséges bővebben foglalkoznunk azzal, hogy az 1843-i javaslat el­törölni kívánta a halálbüntetést, és a büntetések speciális minimumát nem ál­lapította meg, mert ezek a rendelkezések közismertek, így csupán megemlítjük ezeket, mint az albizottsági előterjesztés által elérni kívánt jelentős eredmé­nyeket. Elsőrendű fontosságú volt viszont az albizottság javaslatának az a része, amely az 1848-i sajtótörvényt és az 1848. április 29-i sajtóesküdtszéki rendele­tet kívánta életbe léptetni. Nemcsak azért, mert ezzel megszűnne a cenzúra, és a sajtó-bűncselekmények felett ismét esküdtszékek ítélkeznének, hanem azért is, mert a sajtótörvény 6. §-a a pragmatika szankció által megállapított birodalmi kapcsolatokat egyedül „az uralkodóház közösségében" tekintette lé­tezőknek. Ha ez az indítvány végleges elfogadást nyerne, úgy az 1861-i ország­gyűlésen nem kellene vitatkozni a pragmatika szankció természetéről, nem len­ne szükség a feliratok terjedelmes érvelésére annak bizonyításaként, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents