Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET

szág megbízottjai dolgozták ki, s a nemzetnek választott képviselői országgyűlésiig állapították meg, és így az nem idegenszerű, az ország akaratával nem ellenkező; a közszükségnek tehát, a kor igényeinek s alkotmányunk democratikus szellemének sokkal inkább megfelel, mint akár a régi magyar büntető jog, akár a közelebb behozott, s eddig fennállott osztrák büntető-törvénykönyv. Ide zárjuk tehát ezen büntető-törvénykönyvnek első részét, mely a bűntettekről, s azon büntetéséről szól, úgy mint azt, az 1843/4-ik évi országgyűlésen az alsótábla megállapította, azon megjegyzéssel, hogy a 44-ik fejezet 429-ik §-sánál azon módosítást, s illetőleg bővítést, mit az országgyűlés állapított meg, név szerint a 429-ik § d) pontját és az ez után következő új Fejezetet, a felelős minisztériumnak isméti tettleges életbeléptetévei, az ezen minisztérium felelősségéről szóló 1848-ik évi Ill-ik t.czik 32., 33., 34. és 35. §-hoz kellend alkalmazni. Azon lehető ellenvetésre, hogy a büntető-törvénykönyv ezen részében kiszabott büntetések mértéke, magánrendszerű börtönökhöz van szabva, megjegyezzük, hogy a büntető-törvénykönyvben a büntetések legkisebb mértéke nincsen meghatározva, legnagyobb mértéke pedig nem oly csekély, hogy az más célszerű és rendes börtön-rendszer mellett is elegendő nem volna. Ide zárjuk továbbá a büntető eljárásról szóló második részt, mint azt az 1843/-4-ik országgyűlés esküdtszéki rendszerhez alkalmazva kidolgozta, s megállapította. Ezen esküttszéki büntető-eljárást véljük és kívánjuk mi hazánkba, és mielőbb behozatni, meggyőződésünk, hogy az esküttszékek a büntető igazság céljának sokkal inkább megfelelnek, a polgárok biztonságának sokkal több kezességet nyújtanak, mint bár mi egyéb büntető-eljárás. De különösen alkotmányos országban úgy tekinti a nép az esküttszékeket, mint polgári szabadságának legerősebb támaszát; és ezért Európa szabad alkotmányú nemzeteinek legnagyobb része buzgón ragaszkodik esküttszékeihez. De nem célunk az esküttszéki eljárásnak előnyeit általában fejtegetni, csak azt említjük meg épen hazánkra, s jelen kérdésre vonatkozólag, véleményünk mellett, hogy a magyar nemzet is határozottan nyilatkozott az esküttszéki rendszer fölött, midőn az 1843/4-ik évi országgyűlésen mellőzve a választmánynak rendes bírósági eljárás iránti javaslatát, az esküttszéki rendszert állapították meg a nemzet képviselői. Sőt elmondhatjuk, hogy ezen rendszert elvben az összes törvényhozás is elfogadta, midőn az 1848-ik t.czikkely 16-ik és 17-ik §-iban világosan kimondotta, hogy a sajtóvétségekre nézve a ministérium felhatalmaztatok: miszerint szorosan a büntető eljárásról szóló múlt országgyűlési javaslatnak elvei szerint, az eskütt-bíróságok alakítását rendelet által eszközölje. De ha az esküttszéki eljárásnak rögtöni életbeléptetése azon határidők miatt, miket az említett javaslat 39., 40. és 42-ik §-ai az esküttszékek mikénti alakításra kitűztek, lehetetlennek tekintetnék; akkor is célszerűbbnek vélnők az eddig fennálló büntető eljárás helyett azon eljárást léptetni, rögtön életbe, mit az 1840-ig országos választmány készített, s mit mi ide mellékelve bemutatunk.