Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SARLÓS BÉLA: DEÁK POLITIKAI FELFOGASA ÉS AZ ORSZÁGBÍRÓI ÉRTEKEZLET
korábbi magyar törvényeket változtatás nélkül kell hatályba léptetni. Ghyczy Kálmán, az 1848-i igazságügy-minisztériumi államtitkár képviseli ezt az álláspontot a legmerevebben. „Két főelvből indulok ki — mondotta —: 1. Azt állítom, hogy alkotmányos szempontból soha el nem lehet ismerni, hogy ö Felségének valaha joga lett volna a törvénykezés körében is, az országgyűlés hozzájárulása nélkül, törvényeket alkotni, változtatni; s még kevésbbé lehet elismerni, hogy ezt Felséges Urunk most tehesse. 2. Azt tartom, hogy mindig szigorúan fönntartandó azon alkotmányos elv, miszerint Magyarhon polgárainak személye és vagyona fölött csak az ország rendes bíróságai, csak az ország törvényei, és ezek által megállapított formák szerint bíráskodhatnak. Ezen állításokat nem indokolom, mert nem hiszem, hogy valaki által kérdésbe vétessenek, s csak azt jegyzem meg, hogy az alkotmány, melyben ezen elvek életbe nem lépnek, — nem alkotmány, hanem annak csak formája lenne. Ezen elvekből aztán önként következik: Hogy mi ő Felségének oly javaslatot nem terjeszthetünk föl, mely oda lenne irányozva, hogy az osztrák törvények érvénye elismertessék, s hogy a bíróságok asszerint ítélni legyenek kötelesek. Hogy nem terjeszthetünk föl továbbá oly javaslatot, mely által valamely új törvény iniciáltatnék, mert ez az országgyűlésnek kizárólagos föladata, s ha nem ismerhetjük el, hogy Felséges Urunk törvényt octroyrozhat, mi magunk Ö Felségét octroyzásra nem hívhatjuk föl. Ha tehát sem az osztrák törvény szerint ítélni nem lehet, sem új törvényt iniciálni nem szabad, nem marad más hátra, mint azon egyedül lehetséges, egyedül törvényes mód, hogy ö Felsége elé azon javaslatot terjesszük föl, miszerint a magyar mind anyagi, mind alaki törvényt minden tekintetben, s így az ítélő bíróságokra nézve is visszaállítani méltóztassék, és e szerint ezen nm. bizottmánynak más feladata nem lehetne, mint kidolgozni azon rendszabályokat, melyek szükségesek arra, hogy a törvénykezés mostani állapotából az ügyek különböző stádiumához és minőségéhez képest a magyar törvényes lábra visszaállíttassék." 6 Ghyczy álláspontja alkotmányjogilag feltétlenül helyes, csak éppen gyakorlatilag kivihetetlen volt, hiszen az ősiségi és az úrbéri pátensek folytán teljesen új jogviszonyok keletkeztek, — amint azt Deák Pest városának közgyűlésén már részletesen kimutatta, s ahogy azt az Értekezlet első napján felszólaló Tóth Lőrinc részletes elemzéssel bebizonyította. A Ghyczy előtt felszólalt Deák még nem foglalt el határozott álláspontot, csupán egészen röviden jelezte: a főkérdés az: „mennyiben lehető a magyar jog visszaállítása, s a mennyiben lehetetlen, a hézagok mikép pótoltassanak" 7 . Deáknak ez a magatartása — egyébként egész politikai működésére jellemző — kiváló taktikai érzékének a bizonyítéka: nem ismételte el a pesti közgyűlésen mondottakat, csupán megvilágította az eldöntendő kérdéseket, megvárta, hogy az Értekezleten résztvevők kifejtsék nézeteiket, s csak aztán ismertette saját álláspontját, új érvek6 Ráth 1. rész 11—12. 1. 7 Ráth 1. rész 11. 1.
