Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

Széchenyi Politikai programm töredékek című röpiratában az ellenzéket puszta „ellenőrködésre" kívánta kárhoztatni, „végzavart" felidéző veszedelemnek ítélve, ha maga áll elő reform kezdeményezéssel, ahelyett, hogy átengedné azt a szándékaiban „abstracte jó és becsületes" kormánynak.

140 Deák Széchenyi újabb támadásának nyilvánvaló ismeretében,

141 de általa meg nem győzve, írta Kossuthnak az ellenzék programjára vonatkozóan, hogy ha betegsége miatt távol kellene maradnia, „a szerkesztésnek el készítését ne hallaszátok"„

t42 majd járult hozzá mégis személyesen — kérlelésnek engedve — az Ellenzéki Nyilatkozat végső formájának kialakításához. Az Ellenzéki Nyilatkozat pedig — mint ismeretes — a kormánypolitika bírálatánál, a puszta „ellenőrködésnél" is inkább élt az ellenzéknek Széchenyi által elvitatott jogával, meghirdette az átalakulás átfogó programját, mégpedig Kossuth több olyan korábbi reformkövetelését is magáévá téve, amit Széchenyi röpiratában élesen kárhoztatott.

143 Széchenyi utolsó reformkori Kossuth ellen intézett támadásának következményei is kiváltották Deák reflexióját. Amikor Széchenyi az országgyűlésen, pontosabban annak kulisszái mögött átmeneti sikerű kísérletet tett, hogy néhány ingadozó ellenzékit megnyerve, Kossuthékat az alsótáblán kisebbségbe szorítsa,

144 Deák, aki legfőbb veszedelemnek éppen azt tekintette, ami az ellenzéket „veszélyesnek" ítélő Széchenyi célja volt, „a szakadást" az „ellenzék táborában", azt írta Wesselényinek, reméli, hogy az erről szóló hír „valótlan". „Pedig oly igen örültem — folytatta Deák — azon bizodalomnak, melylyel az ellenzék Kossuthot, mint vezért, környezé, s azon szilárdsággal párosult ügyességnek, melylyel Kossuth eddig a legfontosabb tárgyakat, s azoknak részleteit kezelte, s nem csekély reményeket tápláltam az országgyűlés eredménye fölött. De talán csak múlékony lesz ezen meghasonlás, s majd egyesülnek ismét valamennyien Kossuthtal és Kossuth körül, hiszen jelesebb, ügyesebb, alkalmatosabb vezetőt párt nem kívánhat, nem találhat, mint ellenzékünk bír Kossuthban."

145 — • — 14U V. ö. SzIVKL. II. 700., 707—712., 720 stb. Széchenyi — többek között — így írt könyve funkciójáról: „Többséget akarok nektek az országgyűlésen szerezni. Egy könyvet írtam, mely sokaknak nem tetszik, s nekem bizonyosan árt, de a kormánynak használ". Széchenyi (Bécs, 1847. márc. 7.) — Gr. Apponyi György kancellárnak. Bártfai Szabó II. 578. 141 Könyvét megjelenésekor Deáknak is megküldette. Széchenyi (Bécs, 1847. febr. 28. —márc. 1.) — Tasnernak. SzIL. III. 504. — Nem ismeretes, hogy Deák a küldeményt valaha is megköszönte volna. 142 Deák vezető ellenzékiek kérlelésére magáévá téve az 1847. márc. 15-i ellenzéki konferencia döntését, végezte el a nyilatkozat szövegén a befejező munkálatokat. Már előzőleg sem kibújásképpen, hanem rossz egészségi állapotára indokoltan hivatkozva kérte, hogy kezdjék meg — távolmaradása esetén nélküle is — a munkát. V. ö. Deák (Kehida, 1847. ápr. 10.) — Kossuthnak. OL. R. 90. I. 251. A levelet töredékesen közli DFL. 186—187. lw KÖM. XI. 152—157. V. ö. SzIVKL. II. 776—794. 144 A „manőver" összefoglalását ld. Viszota II. köt. CCLXV—CCXC. — Kosíry, 1952. I. 75—76. — Mérei Gyula 371—372. 145 Deák (Kehida, 1848. febr. 11.) — Wesselényinek. DFL. 191—194.