Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

CSIZMADIA ANDOR: DEÁK FERENC EGYHÁZPOLITIKÁJA

törvényt helyezték előtérbe,

44 de nem kevesebb, sőt nagyobb harcot jelentett a nemesi javak bírhatásának nem-nemesekre való kiterjesztése, eltörlése, (IV. te), vagyis a decisio de incapacitate possessorium eltörlése és a nemnemeseknek közhivatalokra lehető alkalmazása (V.tc). Ennél bizonyára még súlyosabb vitakérdés volt a nemesi adómentesség megszüntetése, a közteherviselés •— legalább részbeni — kimondása. A „vérrel szerzett ősi juss" kicsinyes látókörű handabandázói a megyékben felvonultatták a nemességnek armalista, vagy egy telken élő elmaradt tömegeit, akiket a „nem adózunk" jelszó és a bőven ömlő kortesbor a követválasztások során éktelen dühre ingereltek a haladás harcosai ellen. Ez különösen élesen mutatkozott meg Zala megyében, ahol a megyei közgyűlések liberális vezetése Deák Ferencet és előző országgyűlésen követtársát, Hertelendy Károlyt kívánta megválasztani, s részükre olyan utasítást adni, mely összhangban volt Zala megye Deák által fémjelzett eddigi liberális politikai irányzatával. A „nem adózunk" jelszó dühödt korteshadát Forintos György táblabíró vezette, s a választások alatt vér folyt. Deák ilyen körülmények között nem vállalta a követséget, noha emiatt zalai elvbarátai is nehezteltek rá.

45 A követutasítás megszerkesztésére 1843-ban egy szokatlanul monstre (60 tagú) bizottmányt küldtek ki, melyben 3 mágnás, 3 prelátus, 2 kir. kamarás, 12 megyei tisztviselő és 40 táblabíró foglalt helyet. Köztük természetesen Deák és fontosabb hívei is, akik keresztülvitték a táblabírók előtt igen nagytekintélyű Deák javaslatait. A bizottságot az 1843. február 13-i közgyűlés küldte ki. Az utasítás az ismeretes események miatt módosult, de csak leglényegesebb pontjában, a háziadónak a nemesség által viselése kérdésében. Az egyébként 46 pontú utasítás 32-ik pontja foglalkozik „A vallásbeli sérelmek"-kel: „A vallásbeli sérelmek s kívánatok tárgyában azon pontokra nézve, mik a közelebb lefolyt ország gyűlésről Őfelségének felterjesztettek, sürgessék követ urak az elhatározó királyi válasz kiadását, és így igyekezzenek a felírás értelmében törvény alkotását eszközleni. Azon panaszokra nézve pedig, mellyek eránt a két tábla egymás között meg nem egyezett, a Karok és Rendek izeneteikben kifejtett elveket követve igyekezzenek a két tábla között egyesülést, felírást és törvény általi orvoslást eszközölni. Továbbá, minthogy a vegyes házasságok meg nem áldásából eredett sérelem jövendőre nézve orvosolva lesz, ha a múlt ország gyűléséről felterjesztett törvényjavaslat e részben is királyi helybenhagyást nyer. Ami ezen sérelmet a múltra nézve illeti, követ urak igyekezzenek felírás által is kijelenteni, hogy nemcsak azon egyházi rendeletek, melyek az ország gyűlése óta e tárgyban az egész Catholica egyházi Rend által kiadattak, hanem azon királyi placetum is, mely az e tárgyban érkezett pápai rendeletek kihirdetésével kiadatott, fennálló törvényeinkkel egyenesen ellenkeznek, s ezért valósággal sérelmesek. Végre miután a vegyes házasságoktól megtagadott egyházi áldás következtében az országnak némely vidékein a múlt ország gyűlése óta megtörtént, hogy az 1790-k. évi 26. t. cz. viláA szentesített törvények között is II., illetve III. törvénycikkbe. A követségre vonatkozó iratokat lásd, Deák Ferenc beszédei, 1842—1861. II. 1. és köv. 1.