Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

somban hozzáfordulok, emelkedjék föléje az oppositio söpredékének

121 és álljon tulajdon lábán."

122 Széchenyi formálisan barátságos gesztussal zárta cikksorozatát, a visszavonulás hátsó ajtaját megnyitva azt ajánlotta ugyanis Deáknak, tagadja meg a centralista Pesti Hírlapban megjelent beszéde egynémely fordulatának hitelességét. Óhajtott célját azonban nem érte el. Vörösmarty ez idő tájt Deákhoz intézett epigrammájától és a mértéktelenül felindult Wesselényi levelezésétől a rendőrminisztériumba befutó titkos jelentésekig minden forrás a Széchenyi-cikkek céltévesztését és a reformtábor felháborodását tanúsítja.

124 Maga Deák megelégedett azzal, hogy megyéjébe visszatérve, a Széchenyi támadó cikksorozatának megindulását követő első közgyűlés alkalmából tiszteletére rendezett lakomán, nagy tömeg jelenlétében a Védegyletre ürítse poharát.

120 Deák -— mint ismeretes — 1845 nyarától rendkívüli eréllyel vetette magát a megyei ellenzéki bázisok felszámolását célzó „adminisztrátorok" jogsértő működése elleni küzdelembe, ami közvetve kapcsolatba került Széchenyi és Kossuth vitájával. Hiszen Széchenyi kormányhivatalt, sőt — olykor erős fenntartásokkal ugyan, de — a kormányzat politikájával szolidaritást is vállalt, Kossuth viszont a kormányterrorral szembeforduló, laza szervezetű reformellenzék védekezésében jutott mind egyértelműbben vezető szerephez.

126 Mindezzel szorosan, témánkkal azonban csak áttételesen függ össze, hogy az ellenzék pesti vezető csoportja, s nem utolsó sorban éppen Kossuth, az addiginál szervezettebbé kívánta tenni mozgalmukat, formailag is, még inkább tartalmilag. Egy átfogó antifeudális és antiabszolutista program elfogadtatásával is közelíteni kívánta a megyei és városi törvényhatóságokban dekoncentrált politikai küzdelmet folytató ellenzéket a nyugateurópai liberális pártok gyakorlatában bevált, korszerű politikai módszerekhez. Deák az első megkeresésre elhárítólag felelt, mindenekelőtt arra hivatkozva, hogy az ellenzék nálunk többségre jutva sem alkothatna kormányt (ez később Széchenyinek is fontos m Széchenyi — immár a kormányhatalom tisztségviselője — ilyen egyértelműen fogalmazott néhány héttel később cikksorozatának egyik jegyzetében: Nem akarja ugyan az ellenzék „érdemes tagjait" sérteni, — írta — „de azért egyet még sem bocsáthatok meg nekik, azonban nem azt, miképp annyi selejt csatlakozik hozzájok, mert hiába, az ellenzék mindig és mindenütt a tudatlanok, házsártosak, rendbontók és elégületlenek tábora szokott lenni, s ekkép ez nem lehet máskép; hanem azt találom megbocsáthatatlannak, sőt minden kritika-alattinak, hogy azon gamin és betyár vegyületnek nem bírnak parancsolni, mellyet zsoldosként használnak". Jel. 1845. júl. 13. — SzIVKL. II. 571. 122 Széchenyi (Pest, 1845. jún. 17.) — Apponyi György grófnak. Bártfai Szabó II. 502. 123 Vörösmarty epigrammajának címszereplője, Deák Ferenc „emberszerető szívet" kívánt, „ha vad indulatokkal És ál eszmékkel küzdeni síkra kelek. Tűrni viszályt és pártharagot, s ha kerülni lehetetlen, Régi baráttól is tűrni a néma döfést." A vers keletkezését az irodalomtörténet 1845. ápr. 20. és aug. 19. közöttre időzíti, tehát Széchenyi támadó cikksorozatának periódusára. Vörösmarty I. 552. 124 1845. máj. 21- júl. 18-, 21, 23-i, aug. 22-i jelentések. SzIVKL. II. 1035—1037. — Wesselényi (Zsibó, 1845. júl 22.) — Deáknak. TT. 1906. 312—314. — Wesselényi (Zsibó, 1845. júl. 21.) — Beöthynek, Wesselényi (Zsibó, 1845. júl. 31.) — Pulszkynak. Bártfai Szabó II. 506, 508—509. Széchenyi cikkeire közvetlenül Trefort Ágoston és Vári László Sámuel lelkész válaszolt. PH. 1845. júl. 8., 10—11., 27., aug. 12. m V. ö. DFB. II. 84—87., 89—103., 149—151. — Horváth Mihály II. 311—334. — Ferenczi II. 2—13.