Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA
leendett volna". 95 Mielőtt rátérnénk Deák válaszának vizsgálatára, álljunk meg e passzusoknál. Miért is tett szemrehányást Deáknak Kossuth? Amiatt, mert a Széchenyi támadásaival, illetve a vele folytatott vitával kapcsolatos álláspontját, amit jól ismert, s amit a fentiekben szövegszerűen idéztünk fel leveleiből és magánkörben elhangzott megnyilatkozásaiból, Deák maga nem tárta a nyilvánosság elé. — Deák biográfusa, Ferenczi Zoltán indokoltnak találta, hogy kronológiai felépítettségű munkájában, mielőtt Deák védegyleti politikájának tárgyalására tért, kijelentse, „azt mondhatni túlzás nélkül, hogy 1848-ig Deák hallgatásában rejlett Kossuth ereje", hiszen „ha fellép Kossuth ellen", az még Kossuth befolyását" is „elhalványította" volna. 96 Aligha véletlen, hogy ezt a tényektől függetlenedve konstruált tételt ítélte „találó" jellemzésnek Deák 1840-es évekbeli politikájának önkényes értelmezője. 97 Konstruáltnak kell mondanunk e tételt, hiszen Kossuth éppen amiatt tett szemrehányást Deáknak, mert „hallgatott", a most felvonultatott anyag tanúsága szerint teljes indokoltsággal bízva benne, hogy ha megszólal, úgy minden érdemi kérdésben mellette, s nem ellene nyilatkozik, mint tette is, többnyire még — de korántsem kizárólag — a színfalak mögött. — Nem véletlen, hogy Ferenczi Zoltán éppen Deák 1844 őszi válaszlevelének ismertetése elé illesztette merőben konstruált tételét, amint az sem, hogy Szekfű Gyula könyvének „Deák Ferenc a negyvenes évek liberalizmusában" című fejezetében — feleslegesnek ítélve bármit is idézni, vagy elemezni Deák 1841—1844 közti megnyilatkozásaiból — ennek a levélnek a sajátos interpretálása révén talált „kulcsot Deák politikai működésének megértéséhez". Deák levelében nemcsak az őszintén átérzett férfibarátság legszebb hangjain szólt Kossuthhoz 98 (s ez sem mellékes körülmény), hanem ismételten és félreérthetetlen határozottsággal szögezte le elvi alapon álló szolidaritását iránta a Széchenyivel folytatott vitában is. Feleslegesnek azért ítélte a hírlapi küzdelembe bocsátkozását, mert „azon fontos és alapos okokhoz, mikkel Te a haladás ügyének minden részletei mellett oly meglepő körülmények között is, minő Széchenyi támadása volt, csüggedetlen küzdöttél, én mit adhattam volna még? Hiszen minden főkérdés meg vala általad vitatva, ki fejtve, s a leg tisztább térre állítva". Azt viszont nem tette magáévá, „mit egykor Pesten szavaidból értettem, hogy nevemet kívánod leginkább hírlapodban", 99 hiszen „kifejted a haladni akarók nézeteit szebben és jobban, mint más akárki azokat kifejteni képes lett volna. Te okokkal, és pedig egyedül okokkal harczoltál a 95 Kossuth (a Tinnyén. 1844. aug. 5-én megkezdett levél töredéke)— Deáknak. OL. R. 90. I. 157. 96 Ferenczi I. 422. 97 Szekfű Gyula 144. 98 „Te nékem barátom vagy a szónak legszebb, legnemesebb értelmében... Barátságunk nem oly tűz, melyet emberi kéz gyújtott... Égi tűz az, mely keblünkben ég, tisztán, állandóul és változatlanul, világít, melegít, éltet, mint a nap sugara, de el nem nyugszik, mint a nap, felhők nem borítják, és fogyasztkozást nem szenved." 99 Ez nem utolsósorban Wesselényi kívánsága volt. „Bár Deák is írna és Klauzál és Batthyányi [!] Lajos!" — buzdította Kossuthot a felsoroltak felkérésére Széchenyi akadémiai beszédét követően. Wesselényi (Freywaldau, 1843. jan. 5.) — Kossuthnak. OL. R. 90. I. 101.
