Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

találtam azokban." Ebben a levelében tekintett vissza — amint fentebb idéztük —• Széchenyi vele folytatott vitáira, majd kijelentette: „a régi, meleg, barátságos viszony közöttünk soha többé úgy hiszem, helyre nem áll". Túllépve személyes sérelmén, egyértelműen károsnak ítélte Széchenyi támadó cikkeit a közérdek szempontjából is: „A Jelenkorban megjelent czikkei habozok, indulatosok, feldúlt s önmagával egyenetlen fellázadt kebelre mutatnak, gúny és elérzékenyülés, mesterkélt szerénység és óriási büszkeség, egyszóval minden indulat egymással ellentétben kitűnnek minden szavaiból. — És mi ezen haragnak vége? ha Kossuthot s minden elleneit leverné is, ha megmutatná is: hogy csak Ö az, ki a Hont igazán szereti, ha meggyőzne is minden magyart arról: hogy mások hibáztak és csak néki van tapintata, csak ő bírja boldogítani a Hazát, még ezek után közdolgaink csak ott állanának, hol most állanak, ha rosszabbul nem: mert pártokra szakadva a vélemények személyes harczok által alig volnának többé egyesíthetők. — Az Isten bocsássa meg néki azt, a mit cselekszik; de nékem fáj: hogy illy magas, illy fényes individualitás illy nyomorult csekélységekben veszti el magát."

67 Deák nemcsak magánlevélben bírálta Széchenyit. Igaz, tartózkodott attól, hogy közvetlenül avatkozzék be a hírlapi vitába, és erre a Wesselényi által ebben is támogatott Kossuth kérésére („Magyarhonban név ellenében név is kell") sem vállalkozott.

68 Azt azonban, hogy Deák korántsem leplezte Széchenyi újabb támadás-sorozatát elítélő véleményét jól tanúsítja gróf Mailáth János titkos jelentése egy, alig néhány nappal Deák Wesselényihez intézett levelét megelőző politikai eszmecserérről. Szerinte Bánffy (feltehetően br. Bánffy Pál) „ki bizalmas viszonyban van Széchenyivel", arra „figyelmeztette Deákot: nem szabad a grófot elsietve megítélni, mert az az igazi politikus, ki végül győzedelmeskedik, s addig el tudja rejteni szándékait". A jelentésből azonban nemcsak az világlik ki, hogy — Széchenyi híve szerint — Deák kész volt „a grófot elsietve megítélni", hanem az is, hogy Deák élesen szembefordult azokkal, akik a jelentés szerint Széchenyit azzal mentegették, hogy újabb támadása Kossuthék ellen tulajdonképpen az ellenzék érdekében álló taktikai húzás.

69 Deák ugyanis Bánffynak „azt felelte: ezt nem tartja politikának, sőt ha az ily politikát szolgáló emberek boldogulnak, képmutatók, s a jezsuitizmus szégyenfoltja marad jellemükön; ha azonban nem boldogulnak, akkor elvesztenek mindent, s nem hisz nekik senki, bármily jó szándékaik voltak is. Máskülönben minden gonosztevő mentegethetné magát".

70 Noha a kölcsönös udvariassági gesztusok továbbra sem hiányoztak, Széchenyi „bensőséges" kapcsolatuk „megszakadása" óta a lelki betegségét jele7 Deák (Pest, 1843. febr. 12.) — Wesselényinek. Bártfai Szabó I. 440—442. eö Wesselényi (Freywaldau. 1843. jan. 5.) — Kossuthnak. OL. R. 90. I. 101. — Ferenczi I, 338. — Vö. Kossuth (Tinnye, 1844. aug. 5.) — Deáknak. OL. R. 90. I. 157. Ü<J Mailáth gróf szerint egyesek azt is tudni vélték, hogy Széchenyi „titkos terve" a Kossuth-ellenes „mágnás ellenzék" megnyerését célozza: „azért kell most Széchenyinek ellenségesnek mutatnia magát az ellenzékkel szemben, hogy ezáltal a mágnás ellenzéket maga körül koncentrálja", majd a „megfelelő időben azután ismét megfordulhat, miáltal a kormány is nagyon megcsalódhatik kombinációjában". 70 Mailáth János gróf titkos jelentése (Pest, 1843. febr. 6.). SzIVKL. I. 706—707.