Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA
lemző gyanakvással figyelte immár Deákot is: „Nagyon hamisnak és ravasznak kell lennie — jegyezte egyik alkalommal naplójába —, mert nagyon barátságos és kedélyes." 71 E találkozásuk másnapján kerültek naplójába a megkörnyékezésében ez idő tájt oly fontos szerepet játszó Zsedényi 72 jól irányzott szavai — „Deák egészen találva érzi magát a Nyilatkozat I. által" — és utalása arra, mintha Deák attól félne, hogy Széchenyi •— nyilvánvalóan a „Wesselényi és Kossuth" mintájára — egy „Deák és Klauzál" cikksorozat megjelentetésére készül. 72 Deákot valóban közelről és érzékenyen érinthette Széchenyi Nyilatkozat című, két részben megjelentetett cikke. Az írás nemcsak sok olyan szemrehányást foglalt magában, amit Deák Széchenyitől — az utóbbi naplójának tanúsága szerint — személyesen már hallhatott, hanem azt az általa már korábban megfogalmazott vádat is, hogy a házi adó reformjának az ügyét a megyékben mindenekelőtt azok a nemesi tömegek veszélyeztetik, amelyekre egyébként a Pesti Hírlap köre „demagóg politikájában" támaszkodik. 73 (Csak röviden utalhatunk ez alkalommal arra, hogy Széchenyi a nemesi ellenzék következetes reformereivel azt az érdemi, a hazai társadalmi-politikai viszonyokból fakadó nehézséget fordítva szembe, hogy a törvényesség útján maradva akarták a kiváltságosok mind nagyobb hányadát megnyerni a kiváltságrendszer reformja, majd felszámolása ügyének, minősítette illúziónistáknak őket. Pedig a valóságban éppen ez a nehézség volt az egyik legfőbb gondjuk, amivel tudatosan számolva 75 küzdöttek már hosszú évek óta az előrelépésért. A Széchenyi idézett cikkében jelzett „veszélyekkel" szembenéző Kossuth egyfelől már korábban nagyon is egyértelműen tűzte célul a megye népképviseleti alapra helyezését, 76 másfelől a magyar politikai gondolkodás történetében eladdig kivételes határozottsággal fordult szembe azzal az érveléssel, mintha a tömegek politikai tájékozatlansága és félre vezethetősége bármiféle antidemokratizmusnak és politikai monopólium-őrzésnek az igazolója lehetne. Széchenyivel is vitatkozva adott kifejezést azon véleményének, hogy éppen ellenkezőleg, annak minden nehézsége ellenére csak a tömegeknek a politikába való tényleges be71 1843. febr. 23-i, márc. 3-, 11-i nbj. SzIN. V. 683, 686—687, 691. 72 Alig néhány nappal korábban biztosította Zsedényi Széchenyit arról, hogy bécsi kormányférfiak, élükön . Metternichhel milyen sokra becsülik, ellentétben Batthyány Lajossal és a „bolondnak" tartott Kossuthtal. Ugyanakkor Széchenyi kérdésére, vajon juthatna-e palotája építésének céljára nagyobb kölcsönhöz, Zsedényi biztató választ adott. 1843. márc. 8-i nbj. Uo. V. 689—690. 73 Jel. 1843:19, 20. sz. — SzIVKL. I. 430—458. 74 S így járt el a Széchenyi értékeléseit a valósággal nem, vagy nem elég következtésen szembesítők egész sora. 75 Ld. többek közt azt, amit Deák 1836-ban, a jobbágyrendszer reformjának első eredményei után a zalai kiváltságos nemesség egy részének a konzervatív erők által élesztett tiltakozásáról írt, arról, hogy Zalában is „sziszegve fejet emelt a kígyósereg", de arról is, hogy a reformok ilyen fogadtatása számukra „nem váratlan", hiszen „sokszor beszéltünk magunk közt mindezen következésekről". Deák (Kehida, 1836. aug. 18, szept. 10.) — Kossuthnak. DFL. 17—18, 20—23. 76 „...ha majd (mit Isten adjon minél hamarabb! különben talán majd későn lenne" az alkotmány sánczai között nem privilegiált osztályok, hanem egy egész nép, s nemzet leend, a megyei szerkezet (nek) ... rendeltetésének valósítására... képviseleti rendszerré kell alakulnia", stb. PH. 1842:165. — KLI. XIII. 353—354.
