Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

fogja megtenni. Aligha jut eszébe neki a gondolat.

00 Ha azonban mégis megtenné, úgy Deák uralma nagyon inog."

61 Feltehetően 1843 legelején

1

'

2 szövegezte Széchenyi „Deák Polémia" című töredékét, egyik további darabját a Kossuthtal folytatott hírlapi vitában egykorúan publikálatlanul —, de korántsem felhasználatlanul — maradt fogalmazványainak. Szavai, mondattöredékei felidézik, esetenként nyilván tovább is fűzik Deákkal folytatott vitáit, híven tükrözve Széchenyi keserűségét, hogy teljes érvkészletét latba vetve sem ért célt. Hiába próbálta meggyőzni Deákot az akadémiai beszédében fejtegetettek indokoltságáról, hiába sajnálkozott Deák európai látókörének hiányán, hiába ítélte „nevetségeseknek", a „nemzetre", a „népre", a „közvéleményre" hivatkozó ellenzéki érveket, „fantasztának" nevezve a vélt vagy valóságos vitapartnerként értük síkraszálló Deákot is, s nem utolsósorban hiába minősítette „nagyszerű keréknek" Kossuthot, amely azonban „nem illik a gépezetbe", maga is érezte, hogy nem érte el a célját, Deák leválasztását az ellenzékről, elszakítását Kossuthtól. Pedig, hogy szoros kapcsolatuk megbonthatatlansága mennyire izgatta, azt a fogalmazvány bevezető mondata is kétségtelenné teszi: „Rendkívül szomorú vagyok, mivel látom, hogy ön és Kossuth egyek."

63 Deák noha sajnálkozott Széchenyi zaklatottságán, s minden bizonnyal nem tartozott azon ellenzékiek közé, akik túlságosan mérsékeltnek ítélve Kossuth vitacikkeit, tüzelték ellene,

64 mind kevésbé leplezte elhidegülését tőle. Jól érzékelte ezt Széchenyi, aki nyilvánvaló nehezteléssel jegyezte naplójába még azt is, hogy Deák nem iratkozott fel arra az ívre, amit betegsége idején az érdeklődők számára nyitott.

65 Széchenyi 1843. január 22-én indította meg harmadik nagy támadását Kossuth, de tulajdonképpen a reformellenzéknek mindinkább a Pesti Hírlap köré tömörülő törzse ellen, a tíz cikkre méretezett „Wesselényi és Kossuth" című sorozattal. A sorozat nyolcadik darabja jelent meg aznap, amikor Deák hosszú levelet küldött Wesselényinek, aki arra kérte, figyelje, nem ír-e Széchenyi becsületbevágót róla, mert ő legszívesebben nem is olvassa írásait, hiszen „rágó méregkint hat rongált idegeimre, s azok által hanyatló szememre minden, mi ingerel".

66 Deák a kérésre így felelt: „A mi Széchenyinek ellened írt czikkeit illeti, van azokban sok gyengédtelenség és sok olyan fordulat, melyről nem tudja az ember, az író akar-e másokat mystificalni, vagy maga bomlott-e meg elméjében? de becsületsértőt... még nem 6U Az 58. jegyzetben idézett naplóbejegyzés tanúsága szerint Széchenyiben már ekkor felvillant ez a gondolat is. Tekintettel arra, hogy Széchenyi az 1842. dec. 17-i bejegyzés vonatkozó utalását naplója oldallapjára jegyezte, feltételezhető keletkezésének egyidejűsége a jól tájékozott, vonatkozó információját esetleg magától, Széchenyitől szerző ágens dec. 21-i jelentésével. 61 1842. dec. 21-i jelentés Sedlnitzky rendőrminiszternek. SzIVKL. I. 698. 62 Az időzítés legfőbb támpontja, hogy a szöveg számos eleme rokonítható Széchenyi ez idő tájt fogalmazott és datálható írásaival, továbbá az, hogy ismételten utal Pulszkynak a PH. 1843. jan. 1- és 5-i számaiban megjelent cikkeire. 63 SzIVKL. I. 751—753. 64 Mailáth János gróf titkos jelentése (Pest, 1843. jan. 4.). Uo. 704. — Ismeretlen besúgó jelentése (Pest, 1843. jan. 13.). Bártfai Szabó I. 435—436. 65 1843. jan. 4-i nbj. SzIN. V. 663. m Wesselényi (Freywaldau, 1843. febr. 4.) — Deáknak. TT. 1904. 299—300.