Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA
zékiekből munkacsoportot alakítson. Ez az általa vezetett együttes nemcsak szembeszállt a büntetőhatalom abszolutista és antidemokratikus felhasználását hatékonyabbá tett jogi eszközökkel biztosítani kívánó konzervatív többséggel, hanem ki is dolgozta a polgári átalakulásért síkra szálló ellenzék politikai küzdelme jogi védpajzsának is szánt saját korszerű javaslatait. A választmány Deák-vezette ellenzéki csoportja által szövegezett különvélemények —, amelyeknek igazi politikai jelentőségét csak legújabban világította meg jogtörténetírásunk 23 — attól a pillanattól kezdve, hogy kidolgozásukat elhatározták, ki voltak téve a konzervatív politikusok és a kormányhatalom támadásainak. Széchenyi sajátosan ítélte meg Deákék kísérletét. A választmány működésének harmadik hetében jelent meg naplójában a bejegyzés, hogy Deákék az esküdtszéki rendszer bevezetése érdekében különvéleményt dolgoznak ki, ami Dessewffy Aurélt megdöbbentette. Jómaga nem vette rossz néven a kezdeményezést, de csak azért nem, mert nem tartotta „életveszélyesnek", sőt azt remélte, hogy általa a választmány megszabadul „az erjesztő anyagtól", amint azt a német nyelvű bejegyezésbe illesztett magyar fordulat — „had [dl puskázzák ki magokat" •— is tanúsítja. 24 Az elkövetkező napokban ismételten visszatért a kérdéshez, s alighanem hasonló értelemben szólt róla, vagy célzott rá egy Deákkal folytatott beszélgetés során is. 25 A külön munkálatokat legfeljebb „szelep" voltukban értékelve, Deák választmánybeli szerepét érdemi vonatkozásaiban nagyon is lebecsülte. Naplóbejegyzéseiben még „komédiának" is nevezte választmánybeli magatartásukat, majd rátalált a szóhasználatában nagyon megrovó hangsúlyú fordulatra: „Deák és Tsai ügyvédkednek". 26 Ellenérzéseit erősítette, hogy egy magánbeszélgetés részvevői közül egyedül Deák tartotta elégtelennek a kormánytámogató Zsedényi — tegyük hozzá — valóban igen felemás ötletét a házi adó közössé tétele kérdésében. Széchenyi szerint Deák ez alkalommal egyenesen „politikátlanul" viselkedett. 27 Még inkább Deák ellen hangolta az, hogy az ellenzéki politikus élesen elítélte azt a Pest megyéhez 1842 elején érkezett királyi leiratot, amivel a kormányzat nem utolsó sorban elégtételt is kívánt nyújtani Széchenyi korábbi, Kossuth által kifogásolt akciójának balsikeréért. Széchenyi ugyanis 1841 őszén szót emelt az ellen, hogy Pest megye saját hatáskörében határozatot hozzon a „bűnvádi eljárás javítására", elébe vágva a megfelelő törvényhozási intézkedésnek. A Nyáry Pál által beterjesztett indítvány haladó szellemű reformjai (nyilvánosság, hatékony védelem biztosítása, stb.) érvényesítésének jogosságát bizonyító Kossuth és ellenzéki társai nemcsak vitába szálltak Széchenyivel, hanem elnyerték a többség támogatását is. 28 Széchenyi már eljuttatta az Augsburger Allgemeine Zeitunghoz azt a névtelen támadó cikkét, amiben a Pest megyei vita ismertetése kapcsán az „arisztokráciát" tette meg a magyarországi reformok kezdeményezőjének, a velük szembeforduló „vagyontalan agitátorok ban23 Sarlós Béla 11—36. 24 1841. dec. 18-i nbj. SzIN. V. 528. Vö. Viszota I. köt. LXXXVII—LXXXVIII. 25 1841. dec. 19-, 21-, 24-i nbj. SzIN. V. 529—531. 26 1841. dec. 21-i és 1842. febr. 26-i nbj. Uo. V. 530, 560. 27 1841. dec. 30-i nbj. SzIN. V. 533. 28 SzIVKL. I. 3—8. Vö. Viszota I. köt. LXXXV—LXXXVII.
