Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SZABAD GYÖRGY: DEÁK FERENC ÉS A REFORMKORI SZÉCHENYI–KOSSUTH-VITA

dáját" pedig a népszuverenitást és a javak felosztását érvényesítő köztársaság előharcosának minősítette,

29 amikor Deák a Pest megyei határozatot megsemmisítő királyi leirattal szembeni ellenállás jogosságáról „prédikált" neki. Találkozásuk után keserűségét elégedettséggel társítva jegyezte naplójába, hogy a leirat megítélésében Batthyány Lajos „mérsékeltebb Deáknál", s azt, hogy Károlyi György gróf Deákhoz fordulva nyilvánvaló megrovással emlegette az „opponálást" és a „korteskedést".

30 Néhány nap múlva mégis felkereste Deákot, de úgy találta, hogy az „sértődött egy kissé, talán azért, mivel az ember nem engedelmeskedik neki szó szerint".

31 Hamarosan azt is feljegyezte, nem talált érdemi visszhangra Deáknál az a bejelentése, hogy lapot akar indítani a Pesti Hírlap ellensúlyozására.

32 — Noha Deák udvariassága Széchenyi iránt töretlen maradt,

33 politikai távolságuk nemhogy csökkent volna, sőt inkább növekedett sűrű találkozásaik e hónapjaiban. Széchenyi önmagával is elégedetlenkedett, hogy nem tudta meghódítani Deákot. Nyilvánvaló, hogy amilyen egyetértéssel, ugyanolyan keserűséggel is jegyezte naplójába Batthyánynak Deákról ekkor adott jellemzését: „Mindenről hűvösen beszél... józan •—, de senkinek sem szabad az ő Kossuthjának egy hajszálát sem meggörbítenie.

34 Deák, akinek barátsága Kossuthtal ez idő tájt mélyült el, noha minden bizonynyal mérsékletet tanácsolt neki a Széchenyivel folytatott vitában,

35 korántsem leplezte a nyilvánosság előtt bensőséges viszonyukat. Elvállalta elsőszülött fiának keresztapaságát, egy ízben pedig a barátját köszöntő diákság fáklyásmenetét, karján a kis Kossuth Ferenccel üdvözölte.

36 Széchenyi azon reményének meghiúsulása, hogy Deákot leválaszthatja az ellenzék, s mindenekelőtt az akkor már legfőbb ellenfelének tekintett Kossuth oldaláról, magyarázza azt a haragos indulatot, ami a feltehetően ekkortájt felvázolt

37 és Deákot a címében is emlegető (..Deák 1841") fogalmazványán elömlik. Nagytudásúnak, kivételes koponyának, páratlan szónoknak és „szofistának" tartja, akinek a tekintélye még csak „bitorlott". Leginkább táblai ügy29 SzIVKL. I. 13—23. 30 1842. jan. 22-i nbj. SzIN. V. 542—543. 31 1842. jan. 26-i nbj. Uo. V. 544. 32 1842. febr. 9-i nbj. Uo. V. 552. 33 Vö. 1842. ápr. 15-i nbj. Uo. 585. 34 Az eredetiben „seinem Kossuth", Széchenyi kiemelése. 1842. ápr. 27-i nbj. Uo. V. 588—589. 33 Vö. Ferenczi I. 330—331. 36 Vö. Kossuth (Collegno al Baraccone, 1876. 14) — Helfy Ignácnak. KLI. IX. 58. — Tekintettel arra, hogy Kossuth Ferenc 1841. nov. 16-án született, arra a jelenetre, amelyen Deák karján Kossuth gyermekével köszöntötte az ünneplő tömeget, a visszaemlékező közlésétől eltérően vagy nem Lajos-napon, vagy nem 1841-ben került sor. Vö. Degré Alajos: Deák Ferenczet hol láttam legelőször. In: Deákalbum. Emlékkönyv. Bp. 1876. 6—7. 37 A „Deák 1841." feliratú fogalmazvány egy kilenc részből álló sorozat egyik darabja. Feltehető keletkezésrendjük szerint a megelőző darab annak, az egykorúan ugyancsak kiadatlanul maradt cikknek a fogalmazványa, amit Széchenyi válasznak szánt gróf Sztáray Albert 1841. aug. 16-án publikált levelére. Ezt terminus a quo-nak tekintve és szövegének a személyei találkozások közvetlen élményét tükröző fordulatait figyelembe véve időzítjük keletkezését Deák 1841. őszi Pestre érkezését követő időre.