Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

A haza, a nemzet sorsát szorosan összekapcsolja a honi nyelv ügyével, ezért is hagyja örökül Kölcsey Kálmánnak: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog."

191 Deák a magyar történelemre visszatekintve állapítja meg, hogy „őseink... hazát keresve, hazát és szabadságot védve, nyelv és nemzetiség ügyében keveset tevének,... s a nemzet nyelve itt is az idegennek rabja lett", a latin nyelv lett az uralkodó, melyet még most is „igen sokan fonák lelkesedéssel ölelnek" magukhoz, megfeledkezve arról, hogy „nyelv és nemzetiség... a nemzet legszentebb tulajdonai, s leg féltőbb kincsei". Majd a jelenre utalva kifejti, hogy ..súlyosan éreztük eddig is a káros következéseket, melyek nemzetiségünkre, s a közért elmésség kifejlődésére a latin nyelvnek honi nyelvünk feletti uralkodásából származtak". Zala közgyűlésén „buzgó örömérzéssel" számol be azokról az eredményekről, „miket ezen országgyűlés a honi nyelvnek ügyében eszközlött", de hangsúlyozza azt is, hogy „sok, igen sok teendő van még hátra". Nem elégszik meg azzal, hogy a törvények nyelve magyar, „Csüggedést nem ismerő állhatatosság és munkás iparkodás" által biztosítani kell — szögezi le —, hogy „törvénykezésünknek, s a közigazgatásnak minden ágaiban, nevelésünknél, s a magyar katonaságnál, egyszóval, a nyilvános közélet minden viszonyaiban honi nyelvünké legyen azon elsőség, mely eddig a latin nyelvnek tulajdoníttatott."

192 A magyar nyelv közéleti elismertetéséért folytatott küzdelmük során Kölcsey és Deák egyformán azt tartották elsődlegesnek, hogy a latin helyébe — melyet alig párezer ember ismer az országban — egy, a magyarság egésze által használt és anyanyelvi szinten ismert nyelvet állítsanak a politikai és társadalmi valóság szolgálatába, ezzel is csökkentve a társadalom egyes rétegeit egymástól elválasztó feudális privilégiumok számát. „A nemzetnek — érvel Deák, harcuk lényegét tömören összegezve —, melynek közepette latinul értőnek senki sem születik, anyja tejénél pedig azzá csak igen kevés neveltetik, folyvást holt latin nyelvű törvényeket akarni nyakára törni, hasonlít ama tyrannus cselekedetéhez, aki magas tornyok tetejére irata apró betűkkel parancsait, hogy puszta szemmel olvashatók ne legyenek, s mégis megbünteté az áthágót".

193 Másik érvük a magyar nyelvűség mellett, hogy Magyarországon, ahol „a népesség legnagyobb része magyar, a törvényt magyar nyelven alkotni illik és kell".

194 Deáknak és Kölcseynek a magyar nyelv politikai, közéleti elismertetéséért folytatott országgyűlési és megyei küzdelmét mélységes humanizmus és körültekintő türelmesség jellemzi. Egyáltalán nem tartoztak az erőszakos „magyarosítok" közé. A liberalizmus alapelvéből kiindulva, mely az egyén szabadságát legfeljebb annyiban korlátozza, amennyiben a „státus érdekei" azt 191 K.Ö.M. I. 1113. 182 Kónyi, I. 267—72. 183 Kónyi, I. 213. 194 Kónyi, I. 111.