Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

megkívánják, mindketten elismerték minden ember természetes jogát saját anyanyelvének használatához, a műveltség anyanyelven való elsajátításához.

195 Miközben az országgyűlésen az úrbéri kérdést vitatták a rendek, s mellette párhuzamosan küzdöttek a magyar nyelv jogaiért —, kiéleződött az alsóés felső tábla között az egyik legnagyobb ellentét: a vallásügyi kérdés. A protestánsok szabad vallásgyakorlatát, a vegyes házasságból születő gyermekek vallását, az egyik vallásról a másikra való szabad áttérés lehetőségét óhajtották a törvényhozás útján rendezni a liberálisok.

196 Mindez a katolikus egyház befolyását csökkentette volna, s egy lépés lett volna a politikai egység kialakítása felé, egyben a Habsburg uralkodóház hatalmi befolyásának csökkentését is szolgálta. Kölcseynek követi alaputasításában megszabott kötelessége volt, hogy az 1791. évi 26. törvénycikk ellenére elkövetett vallási sérelmek orvoslását az országgyűlésen „sikeresítse", olyan vallási törvény megalkotását sürgetve, mely biztosítja a szabad vallásgyakorlást, s egyben „minden keresztény vallásnak az országba leendő bévétettetését" eszközölje. Utasítása volt arra vonatkozóan is, hogy Horvátországból a protestánsokat kitiltó törvényt, mint „az idő lelkéhez nem alkalmazhatót" végképp eltöröltetni igyekezzen, s a vallásról vallásra való ámenét ügyében a döntés, illetve az engedélyezés jogát a megyei törvényhatóságnak szerezze meg.

197 Kölcsey azonban nemcsak a megye által reá szabott kötelességét teljesítette az országgyűlésen, amikor a vallásügyi vitában „negyedfél milliom lélek" óhajának megfelelően a protestánsok sérelmét kívánta orvosolni, s a szabad vallásgyakorlatot kivívni, ami az ő esetében egyet jelentett a vallásról vallásra való átmenet szabadságával.

198 A liberalizmus szelleméhez híven, a vallásügyi kérdésben az ember személyes szabadságának egyik fontos motívumát látta, s szeretett volna ennek a szabadságjognak a gyakorlati megvalósítása elől minden akadályt elhárítani, ugyanakkor a magyarországi három millió protestánsnak a katolikusokkal egyenlő jogokat biztosítani, nemcsak vallási téren, hanem a közéletben is.

199 Több alkalommal is visszatér ehhez a gondolathoz, indokolva minduntalan felfogása lényegét: „a vallásügyet ami illeti — írja Kendének —, én azt sohasem nézem úgy, mint Kálvin fia, de mindig úgy, mint polgár. Három millió ember csak fél polgártársa a többinek, s mi veszély ez az egészre nézve? Lassankint leverni a köztük levő közfalat; s eltörölni az ingerlések eszközeit, s ezáltal az akció és reakció veszélyes következéseit; erre törekedném. Mert mi lehet rettenetesb, mint mikor tiszt- és követválasztáskor azt kérdjük: mi vallású az ember? nem pedig: mi hazafiságú és érdemű? s így egyebekben is".

200 iss Deák türelmessége a nemzetiségiek anyanyelvi művelődésével kapcsolatban közismert. Egész pályáján végigkíséri ez a felfogás. Kölcsey nyelvi türelmességéről pedig az Országgyűlési Napló, 1832. dec. 18-i bejegyzése tanúskodik, Pyrker „magyar prelátussal" kapcsolatban, K.Ö.M. II. 350—1. m Egy. tk. III. 225. 197 K.Ö.M. II. 197. 19S K.Ö.M. II. 87. 199 K.Ö.M. III. 502. 200 K.Ö.M. III. 529.