Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
magyar nyelv közéleti rangra emeléséért folytatott harcukban megnyilvánuló nézetazonosságról. A nyelvért folytatott küzdelem során 1790-ig, sőt még korábbi időkig visszavezethető hagyományokra támaszkodhatott Kölcsey és Deák 1832/36ban. 180 Ebben a kérdésben az országgyűlés is egységesebb, s inkább a főrendek és az udvar ellenállásával kell megbirkózniuk, mint a különböző felfogású és különböző utasításokkal ellátott megyei követek nézet-különbségeivel. Kölcsey az országgyűlésre kerülésekor a nyelv kifejező erejének kiváló ismerője, remek stiliszta, akinek hazafiság-érzésével szorosan összekapcsolódott a magyar nyelv szeretete, s bár 1814. jan. 21-én még azt írta Döbrenteinek, hogy „én azok közül való vagyok, kiknek reményök nyelvünk virágzására nézve nem. nagy", 181 1826-ban viszont már óriási fontosságot tulajdonít a magyar nyelv közéleti elismertetésének. ,,A nyelv ügye az egész nemzeté" — írta Kendének. 182 Pozsonyba érkezése után tapasztalnia kellett azonban, hogy a főrendek és az udvar részéről kemény ellenállás mutatkozik a magyar nyelvvel szemben. Keserű szatírával írja Naplójába: „Magyarnak tehát magyar királyhoz magyarul szólni, s magyar népnek magyar törvényt hozni nem szabad, sőt erre nézve még kérelmet nyújtani sem szabad?" 183 Panasza a későbbiek során csak fokozódik. „Szegény haza, szegény nyelv! — jegyzi fel sóhaját 1833. márc. 10-én — ... még csak melegséggel oltalmazni sem hagynának". 18 ' 1 Kölcsey célja, hogy „a nemzeti nyelv a természet által adott jusaiba egészen visszatétessék", 180 hogy „a törvénycikkelyek egyedül magyar nyelven alkottassanak", s a „kegyelmes királyi válasz" is „hazai nyelven" fogalmazódj on. ,8G Hasonló Deák célja is. Azt sürgette ő is, hogy törvényeink „magyar nyelven alkottassanak, s a feliratok és királyi válaszok szintén magyarul készüljenek", mert „lehet is, kell is magyarul alkotni a törvényt". 187 Kölcsey egyenesen a nemzeti függetlenség kérdésével hozza összefüggésbe a magyar nyelv győzelmét. „Én ezen oldalról más érdeket nem ismerek — írja —, mint azt,... hogy mi magyarok, és független, önállású nemzet vagyunk, legalább akarunk lenni. •— Ezen érdekből következik, és természetesen következik, hogy mi magunk tulajdon nyelvével élni kívánunk". 188 Felismeri, hogy ,,a keresztes és rojtos excellencek ... a kaszti lélek" elkülönülését akarják megőrizni a latin nyelvvel, 189 amikor „nem kívánnak egyebet, mint a latin nyelvből oly szent nyelvet csinálni, mely őket a sokaságtól elkülönözze." 190 im Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790—1348. Kiad. és bev. Szekfű Gyula, Bp. 1926. 181 K.Ö.M. 120. w K.Ö.M. III. 315. 183 K.Ö.M. II. 426. (Napló, 1833. jan. 22.) l8/ ' K.Ö.M. II. 484. 185 K.Ö.M. II. 285. 186 K.Ö.M. II. 268. 187 Kónyi, I. 267—72. 188 K.Ö.M. II. 68. 189 K.Ö.M. II. 448. 190 K.Ö.M. II. 70—1.
