Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
tozásáért, 174 és még számos apróbb engedményért. Hangsúlyozták a puszta telkek benépesítésének szükségességét, mert ezzel is növekszik azoknak a száma, akik viselik a közterheket, s így egy-egy adózóra kevesebb teher esnék. 175 Ugyancsak küzdöttek azért, hogy „a szállást tartó katonaságnak élésházi tartása, s általában a katonatartásból eredő veszteségek teljesen megszüntessenek", mert ez nem törvényből eredő kötelezettsége a jobbágynak, s valamikor a jobbágyok terheinek könnyítésére hozatott be, „most pedig legsúlyosabb és legigazságtalanabb terhe a szegény népnek, mert a vele összekötött számos visszaéléseket meggátolni majdnem lehetetlen". 176 Kölcsey és Deák egyformán helyeselték ezeket az anyagi könnyítéseket. Kölcsey több levelében hangsúlyozta, hogy támogatja a kormány ilyen jellegű kedvezményeit, 177 Deák pedig „csekély áldozatoknak" nevezte őket, olyanoknak, melyek „sokkal kisebbek. .. , mintsem hogy azokat hazánknak bármely lelkes polgára sajnálni képes volna". Sőt, ő maga is „némely pontokban több kedvezést és több biztosságot" óhajtott volna adni a jobbágyoknak, hogy „századoknak vétkes mulasztását" valamennyire pótolja a nemesség. 178 Az 1832/36-os országgyűlés legnagyobb küzdelme, a nemzet felemelkedését célzó, az érdekegyesítés gazdasági és jogi alapját megteremteni szándékozó úrbéri vitatások csatasorba állították a liberálisokat, közöttük Kölcseyit és Deákat, mint a haladás képviselőinek vezéreit. Az elmondottakból is kitűnik, hogy elveik, nézeteik hasonlóak a kor legfontosabb kérdésében, a jobbágykérdésben. Keserű csalódást szült mindkettejükben ennek a fontos társadalmi kérdésnek a vágyaiktól, szándékaiktól nagyon eltérő megoldása, s Kölcsey véleménye is megfogalmazódik Deák köyeti jelentésében, amikor az úrbéri kérdésben elért eredményekről a következőket mondta: „ .. . nincs még e hét törvénycikkellyel bevégezve minden, a mit az adózó nép sorsának könnyítése, de kivált morális emelkedése a nemzettől méltán megkíván, s valóban sok van még e részben hátra, mi fölött a jövő törvényhozásnak tanácskozni s határozni kell, ha korunk is a múlt századok káros mulasztásának vétkében részesülni nem akar". 179 V. Kölcsey és Deák liberalizmusa nemcsak a jobbágykérdésben vallott nézeteiket illetően állja ki az összehasonlítás próbáját, hanem a kor haladó szellemű gondolkodóit foglalkoztató, a magyarság előtt álló és megoldásra váró feladatok szinte mindenikében. Terjedelmi okok miatt nincs módunkban most pontról pontra követni ennek az elvi rokonságnak minden mozzanatát, azonban néhány fontos hasonlóságról még szólnunk kell. Mindenekelőtt a. 174 Kónyi, I. 10.; I. 217—9. 175 K.Ö.M. II. 175—6. 176 Kónyi, I. 202—10.; 278. 177 K.Ö.M. III. 661—2.; III. 664—5. 178 Kónyi, I. 274. 179 Kónyi, I. 276.
