Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
hanem a jelent is kockára vetjük, mert „csak ott igazán boldog és virágzó a haza, hol a földet szabad kezek mivelik; ott erős a nemzet, hol szabad kezek védik a tulajdont és függetlenséget". 155 Más-más oldalról közelítve ugyan a kérdéshez, de hasonló az önkéntes örökváltság ügyében is Kcjlcsey és Deák nézete. Mindketten a nemzet felemelkedését várják tőle, s ezáltal akarják „a nemzeti közérdeket" a jobbágy érdekévé is tenni. Kölcsey ebben a törvényben látja a forradalom rémének az elhárítását is. A szabad alku szerint történő örökös megváltás mellett a „jobbágyok személyi és vagyonbiztonságáról" akartak még törvényt fogalmazni 1832/36ban a liberálisok. Ez lett volna az a nevezetes VIII. törvénycikk, melyre Kölcsey annyira büszke volt, amiért az ő „előlülése" alatt szerkesztették. 156 Magáról a törvénytervezetről Naplójában a következőket jegyezte fel: „Ennek célja sem nem több. sem nem kevesebb, mint az adózó személyét és vagyonát a hatalmas önkéjű támadásától megoltalmazni". Ez okból „az adózót mindig bíróilag ki kell hallgatni és megítélni; s e nélkül (kivévén a törvényben meghatározott eseteket) elfogni nem szabad". 157 Kölcsey számára az egész úrbéri szerkezetből a legtöbbet érő volt ez a törvénycikk. Büszke volt rá, s míg reménye volt, hogy ez megmaradhat, optimistán ítélte meg az országgyűlés kimenetelét. Deák Ferenc, bár utasítása nem volt erre vonatkozóan, 1833. június 15-én, a kerületi ülésben melegen pártolta a tervezetet, „mivel abban az emberiség legszebb jussai határoztatnak meg". A törvény az ember személyének sérthetetlenségéről rendelkezik, s ez „a természetnek szeghetetlen szent törvénye". 158 Későbbi felszólalásában kifejti Deák, hogy a VIII. törvénycikknek „elsőnek kellene lenni az ... alkotott törvények között". 159 Véleménye mellett megmarad mindvégig, sőt újabb és újabb okokkal támogatva védi, majdnem hiába, mert a nevezetes VIII. törvénycikknek csak az alapelvét sikerült, éppen Deák javaslatára, átmenteni a VII. törvénycikk 5 §-ba, ahol kimondták, hogy a „jobbágyok.. . minden tekintetben és így földesuraik iránti viszonyaikban is, minden önkénytől mentek, s vagyonaikra és személyeikre nézve voltaképpen biztosítottak legyenek. . ." 16 ° Az országgyűlés előrehaladtával a liberális elvek egyre gyakrabban szenvedtek hajótörést. A birtokbírhatást már a kerületi ülés elvetette; az úriszék eltörlését, illetve lényeges korlátozását; a szabad alku szerinti örökös megváltakozást célzó törvényjavaslatot pedig a királyi válasz tette semmivé. A királyi válasz megérkezése után küzdelmük hiábavalóságáról szomorúan tudó155 Kónyi, I. 115—22.; 124—30. m Több levelében is dicsekszik ezzel Kölcsey. K.Ö.M. III. 566.; III. 594.; Napló, 1833. jún. 15. K.Ö.M. II. 584. 157 K.Ö.M. II. 589—92. 158 Kónyi, I. 16—9.; A törvénytervezetre és annak országgyűlési vitájára, Deák érvelésére, taktikai módszerére vonatkozóan lásd Sándor Pál már többször említett tanulmányát. 159 Kónyi, I. 37—9. m Kónyi, I. 132—40.; Ferenczi: Deák, I. 116—7.; 1836. évi X. tc. 5. §; Lásd még: Sarlós Márton. Jogtörténeti tanulmányok. I. Bp. 1966. 204—5.; Legújabban: Sándor Pál e kötetben megjelenő tanulmánya.
