Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
kezve vallja meg, milyen ,,kínos vala. ,., hogy mi az incapacitás lévén utasítva, az igen fontos tárgyat nem pártfogolhattuk". 143 Néhány hét múlva nagy megkönnyebbüléssel és örqmmel köszöni meg Kendének a pótutasítást, írván: „hála és dicsőség neked édes Zsigám", hogy „a capacitást kivívtátok". 144 Ennek a pótutasításnak a vétele után Kölcsey egy sorban küzd Deákkal és más 17—18 követtársával azért, hogy „minden hazabeli lakosnak ingatlan javak szerzésére és bírhatására tehetség engedtessék". 145 Mint az elmondottakból is kitűnik, Kölcsey és Deák nemcsak a jobbágytelek szabad bírhatását óhajtották biztosítani „az adózó nép" számára, hanem lehetővé kívánták tenni, hogy „nemesi fekvő javakat" is vásárolhasson a jobbágy, s azt polgári tulajdonként birtokolhassa. Deák és társainak minden érve, Kölcseynek a pótutasításért könyörgő buzgalma hiábavaló volt. Az országgyűlés nem fogadta el a szabad birtokszerzés jogának a jobbágyokra való kiterjesztését. Igaza volt Kölcseynek, amikor rezignáltán szögezte le: „sokat kell még nekünk odahaza is, itt is harcolni, míg utoljára, talán félszázad után, a szikra egyszer csak fellobban". 146 Mint a birtokbírhatás jogáért, ugyanolyan őszintén küzdenek mindketten az úriszék eltörléséért, illetve hatáskörének szűkítéséért. A jobbágyok szabad pereskedési jogát szerették volna biztosítani, s meggátolni azokat a visszaéléseket, melyek a földesúr önkényéből a jobbágyokra hárultak, éppen az úriszék fennállása révén. Kölcsey szerint „az úriszék azon időre esik, midőn ez országban még nem vala más néposztály, mint úr és rabszolga". Fennállásának jogossága az örökös jobbágyság megszűntével lejárt, ma már „ez a mi alkotványunk szennye, melynek letörlését kívánni kell". 147 Deák az úriszék eltörlésével, illetve hatáskörének szűkítésével kettős célt akart elérni: egyrészt a szegényebb nemeseket mentesíteni óhajtotta az úriszék tartásából reájuk háromló költségek terhétől; másrészt óvni kívánta „az önügyében felhevült indulattal bíráskodó földesúr önkényes" hatalmától a jobbágyot. Viszonosságot kívánt a bíráskodásban, ahol mindkét félnek egyenlőek a jogai, s egyformán védi mindkét felet a törvény. 148 Azért követelte az úrbéri perek nyilvánosságát is, mert indokai szerint „mentől inkább 143 K.Ö.M. III. 628. 144 K.Ö.M. III. 677. 145 Kónyi, I. 33. 14ti K.Ö.M. III. 488.; A törvénytervezet sorsát lásd Sándor Pál már többször említett tanulmányában. 145 K.Ö.M. II. 100—1.; 187—9.; Kölcsey úriszékkel kapcsolatos ellenszenve igazán akkor feltűnő, ha tudjuk, hogy a liberális gondolkozású politikusok közül is sokan vallották, hogy az úriszék tulajdonképpen a földesúr „védő eszköze" a jobbágy felett. Tehát a földesúri pártfogás egyik eszköze volt, csak az idők folyamán a földesurak visszaéltek vele. Ez utóbbi nézetet ismeri Deák is, de ő is inkább a visszaélések lehetőségét hangsúlyozza. Az úriszék „védő eszköz" jellegére lásd: Szárazbereki Nagy József „Emlékjegyzetei" című művét, melyet az 1870-es években rögzített papírra. Megjelent Bp. é.n. (az 1930-as években.); Az úriszék országgyűlési vitáit lásd: Sándor Pál vonatkozó tanulmányában. 148 Kónyi, I. 108—10.
