Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
ben ragaszkodott az itt megfogalmazott elvekhez, azonban ez alól a nyugalom alól is felszínre tör a félelem: ha saját jobbágyai nem is, de „fel bőszült részeg paraszt csoport más vidékről erre zúgva" őt is „feláldozhatja dühének". Az ország politikai életére, jövőjére — vélte Kölcsey és Deák — épp úgy hatással lehet a koleralázadás, mint a nemesség személyes biztonságára és vagyonára. Bár szinte bizonyossággal írja Vörösmartynak, hogy Zalában „nem fog... történni" ilyen felkelés. 111 Amint látjuk, mindketten az országos hangulatnak megfelelően reagáltak a koleralázadásra, csak éppen mélyebb és őszintébb felelősségtudattal néztek szembe saját koruk — a parasztfelkelés rémétől is exponált — történelmi és társadalmi kérdéseivel. Mindketten meggyőződéssel vallották, hogy az 1832/36-os diéta legfontosabb feladata a jobbágykérdés lehetőség szerinti megoldása, mert Magyarországon minden társadalmi, gazdasági és politikai, de még a közjogi kérdés, az ország függetlensége is, összefüggésben van a jobbágykérdéssel. 112 Ez utóbbi összefüggésre Deák világított rá leghatározottabban, amikor hangsúlyozta, hogy az adózó nép „illendő és mérsékletes szabadsága, s a törvényt szerző hatalomhoz ragaszkodó bizodalma. . . azon legbiztosabb út. . . , melyen nemzeti függetlenségünk megerősítése leginkább eszközölhető, s az ország virágzó nagysága talán egykor létesíthető". 113 Követi jelentésében újra visszatér ehhez a gondolathoz: „Ha nemzeti önállásunk érdekeit valódilag méltánylani tudjuk — mondotta —, s hazánkat szabadnak, erősnek és virágzónak óhajtjuk, ne tartsuk elégnek, hogy jobbágyaink élhetése törvény által biztosítva van, hanem neveljük a népet, ébresszük és tápláljuk keblében az emberiség szelíd méltóságának nemesebb érzeteit, javítsunk erkölcsein, fejtsük ki lelki tehetségeit s terjesszük a közértelmességet. De nem csak oktatás, hanem célirányos törvények is hatalmas, sőt szükséges eszközei a nép nevelésének." 114 Haza, nemzet és nép fogalma ebben az időben kezd egységbe fogalmazódni a politikában: s Kölcsey egyenesen azokat tartja az „oppozíció embereinek", akik „az adózó nép nemzetté emeltetésén, mint a haza és alkotvány megerősödése egyetlenegy eszközén" gondolkoznak, 115 mert szerinte míg a nemesség az adózó népet „lenéző pártfogás helyett együtt küzdő testvérnek fel nem veszi; mindaddig az udvar oly csudálatos színt vehet magára", mintha a népet „ő védené" a nemesség ellen, s játssza ezt a szerepét már „I. Ferdinánd óta". 116 „Mik vagyunk most? — sóhajt máshol, s versei mellett prózában is a felelet: — Erőtlen parányi szám, s mik lehetnénk, ha 10 millió hozzánk járulna?" — töpreng tovább. 117 Időben még korábban fogalmazódik meg Deák óhaja, hogy „egykor a valóságos Magyar Nemzet négyszáz ezerből tizenkét millióra emeltessék". 118 111 V.Ö.M. 18. k. 22—5. 112 Szauder: Kölcsey, 176. 113 Kónyi, I. 33. 14 Kónyi, I. 276. 15 Napló, 1833. jan. 14. K.Ö.M. II. 402. 16 K.Ö.M. II. 424. Napló, 1833. jan. 21. 17 Kölcsey Kende Zsigmondhoz, 1832. dec. 21. K.Ö.M. III. 462. 18 V.Ö.M. 18. k. 31.
