Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

A jobbágykérdésben elfoglalt álláspont „fokmérője" az 1830-as években a liberalizmusnak és a hazafiságnak, s különösen azzá vált az 1832/36-os országgyűlésen, amikorra a kormány is ráébredt, hogy a nemzeti egység kialakulását úgy tudja leginkább megakadályozni, ha éket ver a jobbágyok és a nemességközé, fölkarolva látszólag az adózó nép ügyét. Ezért óhajtotta a királyi előterjesztés az országos bizottságok munkálatai közül első helyen tárgyaltatni a diétával az úrbéri kérdést. A sorrendi vita első periódusában Deák Ferenc még nincs jelen Pozsonyban, s valószínűsíteni sem tudjuk, milyen egyéni álláspontra helyezekedett volna a sorrendi kérdésben az urbáriumot illetően.

119 Arról viszont bőséggel áll rendelkezésünkre adat, hogy Kölcsey minden tárgyak fölött legfontosabbnak tartotta az úrbéri munkálat országgyűlési vitáját.

120 Kettős célja volt ezzel: tartalmi és taktikai. Az udvar azon szándékát akarta keresztülhúzni, mely a parasztság körében őt tüntetné fel liberális színben, mivel „a feladásokat az urbáriumon kezdé",

121 — másrészt a „választófalakat" akarta ledönteni nép és nemesség között, hogy a „kaszthoz ragadt lélek" szabaduljon a százados „külön korlátolás" eszméjétől, s „különválás helyett egyesületben" keresse az erőt.

122 Ezért hozza összefüggésbe a hazafiságot is a sorrendiséggel. „Mi a hazafiúság? — kérdezi Naplójában — Ha nem egyéb, mint ellenkezés a kormánnyal: a hazafiak a kereskedés mellettiek valának. Ha pedig hazafiúság, és haza, s a haza emberei iránt egyenes, tiszta, forró vonzódás egyjelentésűek: a hazaifak most a földbirtok mellett találtattak."

123 Tisztában van azzal is, hogy az urbárium-pártiak jelentős része csupán a királyi kívánságnak hódol, ezért megfogalmazza a feladatot is: az urbáriummal a nemzet tagjai közé emelni az adózó népet.

124 A jobbágykérdés országgyűlési vitatásának az 1827-ben „kiküldött" országos bizottság „rendszeres munkálata" képezte az alapját, mely a Mária Terézia-féle urbáriumot csupán a II. József által rendeletileg biztosított szabad költözés jogával óhajtotta megtoldani, s lehetővé akarta tenni, hogy az elköltöző jobbágy a telekbe fektetett költségek „visszatérülése" mellett a telek haszon vételi jogát is szabadon adhassa-vehesse.

123 Kölcsey és Deák többet óhajtott ennél. A jobbágyok terhein való apróbb könnyítések mellett törvényben szerették volna biztosítani a jobbágy személyes szabadságát, birtokbírhatási jogát és az önkéntes örökváltságot. Ök sem akartak „sokat", csupán olyan törvényeket szerkeszteni, melyek lehetővé tennék a jobbágy számára a feudális kötöttségektől való megszabadulást. Küzdelmük során tekintettel vannak a nemesi osztályérdekekre is. Mindenképpen elébe akartak menni annak a kényszerűségből fakadó hely119 Ferenczi: Deák, I. 80—3.; Az országgyűlés sorrendi vitáját, a zalai utasítást, Deák Antal és Deák Ferenc véleményét a sorrendi kérdésről részletesen tárgyalja Sándor Pál e kötetbeni megjelenő tanulmánya. ™ Kölcsey leveleinek és Naplójának állandó témája ez. 121 Napló, jan. 5., 1833. K.Ö.M. II. 382. 122 Napló, 1833. jan. 11. K.Ö.M. 395. 123 U. o. 394. 124 Napaló, u. o. 394.; Lásd erre Sándor Pál tanulmányának vonatkozó fejezetét. 125 Lásd Sándor Pál említett tanulmányának vonatkozó fejezetét.