Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

tesznek érdekeltté a polgári fejlődés gyakorlati megvalósításában. Ennek az „érdekegyesítésnek" a jogi alapjait óhajtják megteremteni az 1832/36-os országgyűlésen, ahol eredeti terv szerint a rendszeres bizottságoknak a megyék által már véleményezett javaslatai szolgáltatnák az alapot a polgári fejlődés gyorsabb ütemű kibontakozásához szükséges új törvények meghozatalához. Ezek a törvények lennének hívatva az új, a polgári Magyarország jogrendszerének a megalapozására, melyek visszahatva a gazdasági-társadalmi alapra, gyorsítanák a kapitalizálódást. Haza és haladás ügye így fonódik szoros egységbe Kqlcseynél és Deáknál, akik a haza és haladás harmóniáját a polgári tulajdonviszonyok fokozatos megteremtésével és a polgári szabadságjogok biztosításával vélték megvalósíthatónak. 1832/36-ban úgy tűnt, hogy mind a nemzetközi háttér, mind az ország belső állapota alkalmas arra, hogy a liberális ideológia segítségével megindítsák —• most már nem elszigetelten, nem egyéni kezdeményezésként, hanem a haladás táborának összefogásával •— az országgyűlésen ezért a polgárosodásért a küzdelmet. IV. Kölcsey az országgyűlés kezdetétől, Deák csak 1833 májusától tagja a törvényhozó testületnek, de Pozsonyban mindketten hasonló kérdésekkel találják magukat szemben. A diéta tárgyalásainak lassúsága miatt Deák „beéri" az országos gondokban Kölcseyt. Közös vonás még az is kettejük pályáján, hogy Deáknak a követi alaputasítása ugyancsak konzervatív tartalmú,

101 mégis mindketten a liberális tábor politikusaiként írták be nevüket az 1832/36-os országgyűlés történetébe. Mindjárt az országgyűlés kezdetén a kor legégetőbb kérdésével, a jobbágykérdéssel találkoztak. Ennek megoldása volt a legsürgetőbb feladat.

102 Erre intett az 1831-es év koleralázadása is.

103 A „gondolkodó fők számára. . . utolsó figyelmeztetés volt a véres közjáték" — állapította meg Barta István,

104 s e gondolkodó fők közé tartozott Kölcsey és Deák. Mindkettejüket mélyen érintették a zempléni lázadásról szállingózó hírek, de magának a kolerának a ténye is. Kölcsey 1831 júliusában írta Bártfaynak: „...mi, azaz, egész Cseke és én, az örökkévalóság partján állunk. .. Rettegek, hogy az országgyűlés elmarad, s hosszú elfoglaltatásaink siker nélkül maradnak".. ,

105 Néhány hónappal később a kormány kolerával kapcsolatos eredménytelen rendelkezéseiről panaszkodik, „mert ezen cél ellen történt bezárások, ez az egész ország machinériájának erőszakos megállítása, mit okozhatott természetesebben, mint fájdalmat és bosszút? ... Irtóztatók, barátom, az elzárás következései; s a tél fogja még azokat egész mértékben nyilvánítani. Űgy mondják, már Biharban is Belényes körül és Sz.-Mártonban történtek lázadások. S mi 101 Ferenczy: Deák, I. 76—7.; Barta, 1959. 301. m Barta, 1966. 7. 103 U. o. 117—8. 104 U. o. 119. 105 Kölcsey Bártfayhoz, 1831. júl. 2. K.Ö.M. III. 392—6.