Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
a szabadságjogoknak az érvényességét, melyeknek gyakorlásától sohasem tiltottak el senkit a hazánkban érvényes törvények. Ezért fordított mindig olyan nagy gondot a törvények szövegének pontos és félremagyarázhatatlan megfogalmazására. A történelmi folyamattól függetlenül szemlélte és ítélte meg hatályos törvényeinket, de jelenének társadalmi viszonyait mindig igyekezett figyelembe venni, s a liberális elvek érvényre jutását elősegíteni az új törvények megalkotásakor. Deák örökösen „jelenben gondolkozott", s a liberalizmus iránti fogékonysága abban jutott kifejezésre, hogy a törvényalkotás során lehetőségeket, kereteket igyekezett teremteni a polgárosodás, a gazdasági—társadalmi haladás megvalósulásához, de ezeknek a kereteknek a tartalommal való megtöltését a nemzet hétköznapi gyakorlatára, szorgalmára, munkálkodására bízta. Deáknál és Kölcseynél nemcsak hazafiságuk tartalmi jegyeinek azonossága szembetűnő, hanem a jövőért érzett felelősségből fakadó etikai tartás is, mely egyformán meghatározója mindkettejük munkájának. A haza sorsának jobbrafordítását, fokozott haladással, megfontolt reformokkal véli megoldhatónak Deák Ferenc is. Az evolúció, az organikus társadalmi fejlődés híve, talán méginkább mint Kölcsey, s félti a nemzetet minden forradalmi lépéstől. 1831. októberében írja Vörösmartynak: „Itt Zalában mi is segíteni óhajtottunk a' nyomorult adózó népnek el hagyott sorsán, de meg akarnánk sértetlenül tartani Törvényeink' szentségét is". 94 Deák törvényességhez való ragaszkodása már-már legendás. Forradalom-ellenességével épp úgy kapcsolatban van ez, mint a nemzeti sérelmek orvoslásáért folytatott küzdelmével. Természetesen távol áll tőle a törvények örökké érvényes hatályosságának misztifikálása. Csupán arról van szó, hogy meggyőződéssel vallotta: új törvényeket is csak akkor érdemes hozni, ha az érvényben lévőket megtartja magánember és kormány egyforma szigorúsággal. Törvényt eltörölni, módosítani, újat hozni vagy magyarázni csak az országgyűlésnek a királlyal egyetemben van joga. 95 Tudta Deák is, hogy „szorongatja az idő a magyarságot". 96 Tudta, hogy késlekedésre nincs idő, s mint Kölcsey, ő is gyakran kifejezte türelmetlenségét a diétái tárgyalások elhúzódása miatt, de a vitatás alatt lévő tárgyak fontosságára tekintettel intett a elhamarkodástól is. 97 Ezt a kettősséget úgy oldotta fel, hogy hajlandó volt félretenni a rendszeres munkálatokat, s a legsürgetőbb szükség kielégítésére szerkeszteni a törvényeket. 98 Haladni tehát a kor szükséglete szerint, de megfontoltan,lehetőleg a legkevesebb érdeket sértve. Egyforma ridegséggel ítéli el a magyar feudális valóságtól elrugaszkodó, 94 V.Ö.M. 18. k. 22—25. 95 Ferenczi: Deák, I. 64—130. Ez a motívum egyébként beszédeinek is minduntalan visszatérő mozzanata. A törvények megtartásának szükségességét legalább anynyira fontosnak tartotta Kölcsey, mint Deák. Lásd leveleit, beszédeit. 90 Deák Oszterhueber Józsefhez írott levelében és Zala rendéihez írott jelentésében, s követi zárójelentésében egyformán hangsúlyozza a fölötti félelmét, hogy a nemzet elkésik, ha azonnal nem cselekszik. 9/ Ugyancsak minduntalan visszatérő gondolat Deák és Kölcsey pályáján. Összefüggésben van a fejlődésről vallott nézeteikkel, s a magyar viszonyok sokszínű tarkaságával. 9S Deák követi zárójelentése, Kónyi, I. 264—313.
