Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
godtan használják" 90 , csak a tanácsadók, a kormányférfiak magyarázzák félre a törvényeket, s ebből fakadnak a nemzeti sérelmek. A mindenkori fejedelemről azt tartja, hogy az „feje a statusnak, s személye szent és sérthetetlen." 91 Deák királyhűségét, lojalitását egyébként sem kell hosszasan bizonygatnunk. Élete, politikai pályafutása önmagáért beszél. A lojalitással párosult „szabad nemzet, szabad kormány" — nemesi felfogás mellett, fontos motívum Deák hazafiság-eszményében, a Kölcseyéhez hasonló őszinte rajongás a megyei autonómiáért, melyben ő is az ország szabadságának legfőbb biztosítékát látta. Sokat adott a megyék rangjára, tekintélyére, befolyásuk növekedésére. „Ha szabadságunkat szeretjük — írta sógorának 1833-ban —, iparkodnunk kell a megyék belső erejének és fontosságának nevelésén, mert eddig is, nem a Fő Rendek, nem az Anyaszentegyház fő papjai, nem a királyi városok, hanem a megyék voltak polgári szabadságunk leghívebb őrei". 92 A „szólás szabadságát" hazánk „alkotmányos léte" egyik főkincsének tartja, de még ennél is fontosabb kincs szerinte, „melyhez hasonlóval Európa legszabadabb nemzetei sem dicsekedhetnek... a megyei municipium, hol... maga a törvényhozás is a nemzet törvényesen egybegyűlő tagjainak szabad tanácskozása alá tartozik. Ezen municipiumok állanak őrt dönthetetlen morális erővel alkotmányunkért, innen forrásoznak s oda térnek vissza gyakorlatilag a nemzetnek minden jussai, s törvényhozási hatóságunk is innen ered, ezen alapul". 93 Bár Deák hazaszeretetének módosulását, kiteljesedését, tartalmi bővülését nincs módunkban részleteiben követni, megfelelő források hiányában, de az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy 1832/36 táján tartalmi vonatkozásaiban szinte mindenben hasonlít Kölcsey Ferenc hazafiság-érzéséhez. Még a magyar nyelv közéleti rangra emelését sürgető „türelmetlenségében" is, melyről a későbbiek során lesz alkalmunk szólni. Egyedül múltszemlélete, historizmusa különbözik a Kölcsey felfogásától. Deák nem foglalkozott történetfilozófiával, s bár megnyilatkozásaiból, beszédeiből, leveleiből kitűnik, hogy széleskörű történelmi, még kiterjedtebb jogi ismeretekkel rendelkezett, de sohasem volt szándéka ezeket rendszerbe foglalni. S míg Kölcseynek állandó gondja volt a történelmi összefüggések felderítése, elemzése, a múltból a jelenre s a jövőre ható következtetések levonása, Deák megelégedett a puszta tény tudomásulvételével. Sohasem kutatta, milyen gazdasági, társadalmi és történelmi hatóerők következtében született meg egyegy törvény. Számára az volt a lényeges, hogy élő, érvényes jogszabályról van szó, melyet változtatni, módosítani lehet, el is lehet törölni, de amíg érvényben van, szigorúan ragaszkodni kell hozzá. Az embereknek pedig mindent szabad, amit a törvény határozottan nem tilt, s ami a „státus érdekeivel" nem ütközik. Törvénytervezetek előkészítésének vitatásakor ezért fordul olyan gyakran meglévő törvényeinkhez, visszatérő érvként hangsúlyozva azoknak 96 Kónyi, I. 44. 91 Kónyi, I. 190. 9a Deák Oszterhueberhez, 1833. dec. 26. OSzK. Kt. Levtár. 93 Kónyi, I. 163.
