Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

állításait. Kölcsey az egyetemes és magyar történelmet egyforma gondossággal tanulmányozta.

65 Revolució-ellenségében még a francia forradalom eredményeit is megkérdőjelezi: „a francia lélek szilajkodása ezer ideákat tett közönségesekké — írta —, melyek különben csak kevés embernek sajátjai valának:... S mit nyert mindezzel az emberiség?"— teszi fel a kérdést —, s a válasz: alig valamit, mert a népek.nemzetek elenyésznek, s „egy új generáció ismét ezer évekig fog küzdeni, hogy a mostaniaknak minden tökéletességeit és tökéletlenségeit, virtusait és hibáit, tudományát és tudatlanságát új meg új színek alatt magának megszerezze, s a maga során ezen planétáról eltűnjön".

66 A nemzetek keletkeznek, küzdenek önmaguk kiteljesítéséért, aztán eltűnnek. A történelem tehát körforgás —, állapítja meg Kölcsey, visszhangozva saját korának történetfilozófiai nézeteit. A magyarság azonban hite szerint még nem érte el fejlődése csúcspontját, s bár költészetében egyre gyakrabban tűnik fel a „nemzethalál víziója", politikai, közéleti szereplése örökösen rácáfol verseinek pesszimizmusára. A „haza fényre derítése" történetfilozófiai parancs is Kölcsey számára. A nemzeti lét kiteljesítésének folyamatát azonban „erőszaktól mentesen" képzeli el. Fölöslegesnek, sőt bűnnek tartja „erőszakos kezekkel" a sors természetes rendjébe, az organikus fejlődés harmóniájába beavatkozni, társadalmi „rengéseket" előidézni.

67 Az evolúcióhoz, a társadalom organikus fejlődéséhez való ragaszkodás filozófiai értelmezése csendül ki a Nemzeti hagyományok című művéből, s ez a revolució-ellenség fogalmazódik meg a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művében is. Kölcsey korának ütőerén tartja kezét. Nemcsak Magyarország, egész Európa történelmi, társadalmi viszonyait ismeri. Tudja, hogy százada zaklatott, forradalmakkal terhes. „Most a földkerekség legnagyobb részét erős rendűiét járá keresztül; — hangzik helyzetfelismerése — korunk új szükségeket s formákat von magára; minden pálya, minden láthatár szélesedni kezd;..."

68 De véleménye szerint leghelyesebb, ha az „elszórt magvakból apródonként csírázik és nő fel a kor, mely változásokat hoz magával."

69 Javítani, felvilágosítani kell tehát, követni lépésről lépésre a kor szellemét, ez a históriai cseekvés értelme, s ez lehet az emberi boldogság forrása is. „Erőszak ritkán orvosol — hangzik a vallomás —, mert nem világosít fel; példa s tapasztalás által figyelemre bírt emberek egymás után s észrevétlen térnek jobb útra."

70 Egyébként is minden történeti változásban az „idő a nagy mester! Ez egy generációt természetes rendé szerént eltemet, s a következőben eléri célját".

71 03 „íme — írta a Töredékek.. .-ben — most a Babiloni birodalom eldőltétől fogva Nagy Sándoron, Rómán, a nemzetek költözéseiken, Nagy Károly császáron, s Lutheren keresztül a francia vérontásokig ezredekről ezredekre nyomozom azon rettentő vészeknek következéseiket,..." Töredékek ..., 4. rész, K.Ö.M. I. 1080. 66 Töredékek..., 4. rész. K.Ö.M. I. 1081. 67 Parainesis ..., K.Ö.M. I. 1133. 68 U. o. 1109. 69 U. o. 1119. 70 U. o. 1132. 71 U. o. 1133.