Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

dalom igenléséig, nyílt vállalásáig, történetfilozófiai rendszerében sem. Az organikus társadalmi fejlődés, a reformokkal való javítás híve volt,

37 úgyannyira, hogy ezt a társadalom-fejlődési elméletét történetfilozófiailag és erkölcsfilozófiailag is megalapozta.

58 A társadalom organikus fejlődésének gondolatáig történelmi és vallásfilozófiai tanulmányain át vezet az út. Első megfogalmazását az evolúciós fejlődés előnyeinek a Töredékek a vallásról 1815 és 1827 között íródott művében fejti ki. A társadalmi és vallási forradalmat egyformán elhamarkodott lépésnek tartja, mely „véres küszködéssel" párosul, ami önmagában bizonyíték Kölcsey előtt, hogy a természetes „kifejlésnek ideje még nem jöve el".

59 „Vagy azt állítjátok-e — érvel tovább —, hogy éppen ezen véres kifejlés tartozik az emberi történet természetes sorába? S az emberiségnek minden régi formából valami újabba általlépéséről is azt tartjátok-e, amit Mirabeau a szabadságról: hogy az csak holttest párnákon nyugoszik! Ha ez tapasztaláson gyűjtött tudomány, ... gyászos tudomány!" Mert ez így nyert „kevés jót" súlyos áron vásárolja meg az emberiség.

60 Ezen elvének hangoztatása során egészen odáig elmegy, hogy kálvinista létére megkérdőjelezi a reformáció „világosodást" hozó jelentőségét az emberiség történetében: „a világosodás lassanként terjedése — állítja — ugyanazon rezultátumokat hozta volna elő, melyekkel a reformáció dicsekszik, s megkímélte volna az emberiséget azon megrendítő revoluciónak gyászos következéseitől.. ."

Gí Kölcsey szerint nemcsak hogy nem hozott világosságot a reformáció — pontosabban: reformáció nélkül is bekövetkezett volna a szellemi fejlődés —, hanem a reformáció okozta véres küzdelmek vissza is vetették az emberiség fejlődését. „Szükség volt-e az emberiségnek azon pusztító revolucióra, mely Európának kultúráját egy századdal bizonyosan késleltette?"

62 — teszi fel a kérdést, eleve tagadólag válaszolva. Közeledve a politikai térre lépés, a belső kényszerből fakadó közéleti cselekvés időszakához, elkövetkező tetteit meghatározó elvként vallja, hogy a „törvényadó és filozóf, a jónak s rossznak felébredező gondolat ja és közbátorság felfogják a népnek szemeit nyitni",

63 s ezáltal biztosított az emberiség és a nemzet céljainak elérése. Az evolúcióhoz, az organikus társadalmi fejlődéshez való ragaszkodás ellenére sem tér ki a forradalom értelmezése, elemzése, a világrengé&ekkel való szembenézés elől. „Az emberi nép — mondja — időről időre revoluciókon megyén keresztül, s minden revolució után bizonyos többé vagy kevésbbé megváltozott formák közt marad." De jaj annak, aki felébresztette a forradalom szellemét, mert „azon dicsőséggel szálland sírjába, hogy a századnak nyugalmát magával temette el."

64 Történelmi tanulmányaiból következteti elvi 57 Szauder, 1961. 212—15. 58 Szauader, 1961. 207—24. 59 Töredékek a vallásról, 2. rész. K. ö. M. I. 1060. ü0 Töredékek..., 2. rész. K.Ö.M. I. 1060—1. 61 Töredékek..., 3. rész, K.Ö.M. I. 1063. e2 Töredékek ..., 3. rész. K.Ö.M. I. 1064. 63 Töredékek..., 4. rész. K.Ö.M. I. 1075. 64 Töredékek..., 4. rész. K.Ö.M. I. 1080.