Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

találását is: „ha azt amit parányi körülményeidért híven tevéi, a hazáért teended: mint fognak érzelmeid magasulni! mint fogsz olthatatlan szerelemre gyúlni fáradságod nagy céljáért!. .. s mennél tisztább, mennél elszántabb lélekkel munkálsz; mennél szebbek, s magasbak lesznek feltételeid: annál inkább szépülni s magasodni fog előtted a hon képe; annál inkább közeledni látod az ideált, mit most a régen múlt homályában hasztalan keresvén, elsüllyedsz"

49 — írta már 1826 előtt. Mindezeket nemcsak általános filozófiai elvként hangoztatta Kölcsey, hanem saját sorsára is érvényesnek tartotta. 1833-ban írta, már idézett önéletrajzi levelében, az 1810-es évek derekának egyik nagy személyes és művészi válságát magyarázva: „akkor nem vala még elég önismerésem, hogy a közdolgokba avatkozás által derítsem ki lelkemet.. ."

50 Amikorra tehát közpályára lépett, kiteljesítette sors-, vallás-, erkölcs- és történetfilozófiai nézeteit,

51 elmélyítette hazafiság-érzését, melynek minősége — bármennyi tapasztalattal gazdagodott is a magyar valóságról és társadalomról az országgyűlésen — lényegét tekintve nem változott az 1832/36-os diéta után sem. Legfeljebb személyében vált keserűbbé, a nemzet jövőjét látta pesszimistábban,

52 s ennek következtében még fokozottabb hangsúlyt helyezett a hazaszeretet fontosságára. Erről a lényegi változatlanságról tanúskodik erkölcsi, politikai, filozófiai végrendelete, a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, 1837-ből.

53 Mielőtt politikai küzdelmének taglalásába kezdenénk, hangsúlyoznunk kell, hogy a „haza és haladás" ügyét egységben látta Kölcsey. A haza jövőjét, „a teljes felvirágzat szép napját" a haladással látta biztosíthatónak. Túlzás lenne azt állítani, hogy Kölcseyt vallott nézetei társadalmi forradalmárrá tették volna. Javítani, jobbítani szándékozott a világon, az „adózó nép" sorsán; a „kor szelleméhez" akarta igazítani a magyar valóságot, mert félt, hogy az idő elhalad felettünk, s „veszteg maradásunkkal" sírba dől a magyarság. Politikai programjával, liberális elveivel erősen közelített a polgári demokrácia elveinek és szabadság-követelményeinek elfogadásához,

54 de mindvégig megmaradt társadalmi reformernek.

55 Az az ember, író és politikus, aki minden ízében a haza jövőjéért remegett, akinek élete legnagyobb élménye volt a hazaszeretet, aki 1837-ben, irodalmi, nyelvi, politikai harcainak eredményeit összegezve, a hazaszeretet elévülhetetlen parancsát fogalmazta filozófiai és erkölcsi végrendeletként nevelt fiának — írván: „...minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, .. . javaidat, kincseidet, házadnépét és saját éltedet naponként és pillán tatonként érette fel kell szentelned."

56 —, sohasem jutott el a társadalmi forra49 Celesztina, K.Ö.M. I. 1190. 50 K.Ö.M. III. 510—11. 51 Szauder, 1961. 213—23. 52 Zrínyi második éneke, 1838. Si K.Ö.M. I. 1097—1145. A 1104—1115 oldalakon a hazafiság ismérveit, követelményeit felsorakoztató kritériumok mindenike fellelhető már korábbi leveleiben is. 54 Szauder, 1961. 163. Irodalomtörténet, 3. k. 429—34. 55 Szauder, 1961. 163—224. 56 K.Ö.M. I. 1106.