Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
nem." 21 Pedig az ügy, amiért e kevesek küzdöttek Szatmárban, nagyon fontos volt. E vitatások során fogalmazódtak meg azok az elvek, melyek utasításul szolgáltak a követeknek az 1832/36-os diétán. Nem győzi ezt Kölcsey sem hangsúlyozni. 22 A sikertelen megyei küzdelmek kedvét szegik. 1832 májusában már kiábrándultan panaszkodik: „A most végzettek fognak a követnek utasításul szolgálni: s ily utasítások mellett követ lenni ki óhajt? Keservesen megbántam, hogy valaha publikum elébe léptem." 23 Azon töpreng, hogy búcsút mond a politikának, s visszatér az irodalomhoz: „hol jót nem tehetünk — írja ugyancsak Bártfaynak —, legjobb meg sem jelenni többé". 24 A csalódást hamarosan újabb remények váltják fel. Szatmár megye tisztújító közgyűlésén Kö,lcseyvel rokon gondolkozású politikusok kerültek a megye élére, őt pedig követté választották. 25 Bár a megye követi alaputasítása „vérszegény, a legfontosabb kérdésekben reformellenes", 26 Kölcsey mégis elvállalta a követséget. Barta István azzal indokolta ezt a tettét, hogy bízott a megye új tisztviselőiben, s remélte, hogy liberális pótutasításokat küldenek majd utána Pozsonyba. 27 Vitathatatlanul elsődleges fontosságú a követség elvállalását motiváló tényezők közül az a remény, amit a haladó szellemű pótutasításokhoz fűzött, de legalább annyira fontosnak véljük az ő esetében a tetteket parancsoló hazafiságot. A tettekben megnyilvánuló, tiszta erkölcs diktálta hazafiságra hivatkozva köszönte meg 1832. november 6-án a megye bizalmát, mondván: „való köszönet csak tett által mutattatik meg..., Ha majd a pályán... tiszta hazafiúsággal járandok; ha a közjó szerelme, a haza szent ügye mellől sem remény, sem félelem el nem vonhat; . .. akkor, és csak akkor leszen köszönetem lefizetve." 28 Ugyanez a hazafiság-tudat kényszeríti pár évvel később lelépni a követi pályáról. 29 Korának válságtüneteit elemezve-átélve, felismerte Kölcsey, hogy a nemzet csak úgy maradhat fenn, ha felzárkózik Európához, ami egyet jelent a polgárosodással. Kqvettársaitól búcsúzva, ezt a felismerését a filozófiai általánosítás szintjén figyelmeztetőül meg is fogalmazta: „korszerinti haladás — mondotta — épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés". 30 A haladás vagy polgárosodás támogatása Kölcsey és Deák részéről egyformán a liberális ideológia elfogadásában, és ezen ideológiai elveknek a törvényhozás terén való érvényesítésében jutott kifejezésre. Kölcsey hazaszeretetének, magyarság-tudatának és nemzetszemléletének fokozatos fejlődését, gazdagodását többen elemzték már, hangsúlyozva, hogy 21 Kölcsey Bártfay Lászlóhoz, 1832. márc. 14. K.Ö.M. III. 416—9. 22 U. o. 418.; Kölcsey Bártfayhoz, 1832. máj. 12.; Kölcsey Szemere Pálhoz, 1832. máj. 12. K.Ö.M. III. 427—33. 23 Bártfay Lászlóhoz, 1832. máj. 12. K.Ö.M. III. 427—30. 21 U. o. 430. 25 Barta, 1959. 300—2.; Lásd még: Szauder: Kölcsev, 132—139. 26 Barta, 1959. 300. 27 U. o. 301. 28 Követté választása után, K. ö. M. II. 67. 29 Búcsú az országos rendektől, K.Ö.M. II. 164—6. 30 Búcsú az országos rendektől, K.Ö.M. II. 164—6.
