Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA
irodalom volt e nagyobb hatással. Csengeri Antal egyértelműen állítja, hogy mindig „többet tanult az életből, mint a könyvekből". 16 Az életet Deák számára Zala megye gazdasági és társadalmi valósága jelentette. 1324 nyarától vesz részt a megyei közéletben, 17 s ekkortól kezdve egyre aktívabban. 18 Zala törvényhatóságának belső ügyeivel megismerkedve, a magyar gazdasági és társadalmi valóság egy szeletét ismerte meg, ahol találkozott mindazon gazdasági, társadalmi, jogi problémákkal, melyek országos gondok voltak az ő korában. Tehát míg Kölcsey ideákat, eszméket dédelgetve, Európa magasából tekintett végig a magyar valóságon, s így jutott el mélységes hazaszeretettől ösztqnözve a haladás vállalásáig, a reformküzdelmekben való aktív részvételig; addig Deák a magyar valóság tapasztalati úton való megismerése során vonta le ugyanazokat a következtetéseket: Magyarország jelene sivár, kiúttalan, a nemzetet a feudalizmus válsága történelmi létének megkérdőjelezéséig sodorta. Ebből a kétségbeesett helyzetből egyetlen kiút van: a polgárosodás vállalása, a haladásért való munkálkodás. Ez a különböző úton megszerzett azonos felismerés sodorta egymás mellé, barátként és harcostársként az 1832—36-os országgyűlésen Kölcsey Ferencet és Deák Ferencet, s tette őket a liberális eszmék harcos terjesztőivé. 18 ' 3 II. Kölcsey az országgyűlésre kerülése előtt csak kevéssel kapcsolódott be megyéje politikai életébe. Követté választása előtti tevékenységének lényegét az országos bizottságok jelentéseinek megyei vitatása képezi. 19 Ez az első igazi alkalom, amikor haladó elveit a közéletben kifejtheti, meggyőződését szembesítheti mások nézeteivel. A tapasztalás számára keserű. 1832 márciusában írja Bártfay Lászlónak: „Szatmár vármegyében semmit sem hallanál egyebet tüzes fenekedésnél gróf György, 20 Wesselényi, Gőcz, Nagy Káról, és én elleu Ferenczi: Deák, I. 55.; Deák Ferenc emlékezete Csengery Antaltól, Bp. 1877. 24— 25.; Báró Wlassics Gyula: Deák Ferenc, Bp. 1923. 116. ' Deákot 1824. aug. 9-én „becsületbéli tiszti alügyésznek" nevezte ki a főispán. 8 Ferenczi: Deák, I. 65—74. s /a Deák és Kölcsey nézetei között meglevő párhuzamok és hasonlóságok felderítésével a szakirodalom még adós. A tankönyvek, összefoglaló munkák, vagy alkalmi cikkek általános utalásain kívül Ferenczi Deák életrajzában vállalkozott bizonyos hasonlóságok felvillantására (I. 16—200.), s a két politikus hazaszeretetének azonos minőségét hangsúlyozza Preszly Elemér: Kölcsey és Deák c. cikkében (Pesti Hírlap, 1938. szept. 8.). Lásd még: Egy. tk. III. 200—40. 9 Barta, 1959.; Szauder: Kölcsey, 139—70.; Kincs: Kölcsey, 7—11. Kölcsey politikusi pályafutásáról, szerepléséről a kortársak: B. Eötvös József, Kállay Ferenc, Obernyik Károly és Pap Endre korabeli vallomásain túl, fontos adalékokat szolgáltat még Jancsó Benedek: Kölcsey Ferenc élete és művei, 1885.; Angyal Dávid: Kölcsey Ferenc, Bp., 1927.; Vértesy Jenő: Kölcsey Ferenc, 1906.; Komis Gyula: Kölcsey világnézete, Bp. 1938.; Szauder, 1961. 163—287. !ü Gróf Károlyi György (1802—1877), Szatmár megyei nagybirtokos, az Akadémia egyik alapítója, 1830-ban Szatmár haladó gondolkodású követe, liberális beállítottságú főúr.
