Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

történelmi rangra a reformkorban a személyes kapcsolatok, melyek gazdagságából is példaként emelkedik ki Kölcsey és Deák Ferenc 1832—36. között szövődő és kiteljesülő barátsága. Kapcsolatuk tartalmát jellembeli rokonságuk, a kor etikai mércéjét messze meghaladó erkölcsiségük szigorán túl, elveik, politikai nézeteik hasonlósága mélyíti el. A feudalizmus mélyülő válsága a középnemesség és az értelmiségi rétegek társadalmi közérzetének fokozatos romlását eredményezte, s egyre többen kényszerültek szembenézni a magyar gazdasági és társadalmi valósággal. Kölcsey az ország északkeleti, Deák a délnyugati térségében élte át a válság mélyülésével fokozódó személyes és nemzeti gondokat. A középbirtokosok által folytatott árutermelés nehézségeivel mindketten a hétköznapok gyakorlata során találkoztak. Deák Ferencre akkor szakadt rá a gazdálkodás minden terhe, amikor Deák Antalt a politika hosszú hónapra, olykor évekre elszólította Kehidáról.

7 Kölcsey Szatmárcsekére kerülve kényszerült egyre több idejét birtokai gondozására fordítani.

8 Több száz holdas birtokaik jövedelme ellenére állandóan pénzügyi gondokkal küzdöttek mindketten, közvetlenül is tapasztalva a középbirtokosok árutermelő tevékenységét akadályozó tényezőket: az olcsó hitel hiányát, a robot termelékenységének alacsony voltát, közutak hiányában a szállítási nehézségeket, a felvevőpiac szűkösségét, stb. Az említett nehézségekkel a XIX. század első felének Magyarországán a középbirtokos nemesség egésze találkozott, s hogy Kölcsey és Deák — néhány társukkal egyetemben — mélyebbre láttak a felszínnél, ahhoz mindenképpen hozzájárult a kor átlagát magasan felülmúló műveltségük. Kölcsey filozófiai, irodalmi, esztétikai és történelmi műveltsége európai színvonalú. A magyar és világirodalomban, a görög, a francia felvilágosodás és a klasszikus német filozófiában egyformán járatos. Az ókori klasszikusok mellett Goethe, Matthisson, Boileau, Voltaire, Bayle, Holbach, Kant, Herder műveit tanulmányozza, a francia forradalomról szóló szakirodalomból készít jegyzeteket, mikqzben teljesen birtokába veszi a magyar kultúra kincseit, a Halotti Beszéd-tői Berzsenyi Dánielig, Vörösmartyig, Széchenyi politikai műveiig mindent elolvasva, elemző módon tanulmányozva.

9 Már diákként levelező viszonyba került Kazinczyval, baráti kapcsolat fűzte Kállay Ferenchez, élete végéig Szemere Pálhoz, Bártfay Lászlóhoz; a politikusok közül: Wesselényihez, Deákhoz, Kossuthoz, a fiatal Szalay Lászlóhoz. Levelezett Döbrenteivel, Vörösmartyval, Bajzával, Kisfaludy Károllyal, s néhány levél erejéig Széchenyivel —, hogy csak tájékozódásának jellemzésére említsünk néhány tényt. Széleskörű, sokirányú érdeklődése és műveltsége messze a kortársak szintje fölé emelte Kölcseyt. Nem véletlenül mondta róla Wesselényi, halálhírét hallván: „Nem közénk való volt!" Ehhez az alig áttekinthető műveltséghez, ismeretanyaghoz, Kölcsey esetében, korának magyar gondolkodóit messze fölülmúló elemzőkészség párosult. Európai távlatból tekintett a magyar valóságra, melynek gazdasági-társadalmi ellentmondásait hétköznapjai során talán 7 Ferenczi: Deák, I. 67—73. ,y Kölcsey Ferenc 1815-től véglegesen Szatmárcsekén telepszik le. a Szauder, 1961. 163—79.; Szauder: Kölcsey, 64.