Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

A liberalizmus általános alapelvei, a maguk tiszta formájában sehol nem valósultak meg, s különösen nem valósulhattak meg nálunk, ahol a polgárság gyenge volt, s a meglevő kevés számú polgárságunkat is gazdasági és politikai érdekellentétek tagolták rétegekre. A gazdaságilag legtekintélyesebb kereskedő réteg sem volt egységes. A terményexportot lebonyolítók birodalmi keretekben gondolkoztak, s megelégedtek a közbülső vámok lebontásával; míg a hazai kereskedelmet a kezükben tartók védővámokkal óhajtották az osztrák ipar versenyét kizárni. A polgárság egy része élvezi a céhes keretek védelmét, s az ebből fakadó „viszonylagos biztonságot" foggal-kqrömmel óvja a céhen kívüli „kontárokkal" szemben. Mindkét fél érdekével összeütközésbe került azonban a gyáripar fejlesztése. Az ipar feudális szerkezetének a védelme mellett mind a „céhesek", mind pedig a „kontárok" leghatalmasabb ellenségüket az osztrák gyáripar versenyében látták, ezért támogatóivá váltak a függetlenségi törekvéseknek. Van a magyar polgárságnak ebben az időben egy számottevő rétege, mely réteg családi hagyományai, feudális privilégiumai révén kezében tartja a városokban a gazdasági, politikai és közigazgatási hatalmat, s állandó harcot vív a városok feudális berendezését megbontani kívánó tőkés polgárság ellen, míg az országgyűlésen szeretné kibővíteni a városi képviseletet. így hát a gazdasági és politikai érdekellentétek miatt zilált polgárság nem válhatott egységesen a liberális eszmék következetes harcosává. Nehezítette a helyzetet, hogy a küzdelmet kényszerűségből magára vállaló középnemességnek saját osztálykorlátaival is meg kellett birkóznia. Éppen ebből adódódik, hogy a liberális elvek gyakorlatba való átültetéséért folytatott politikai küzdelmek számos magyarországi sajátosságával kell szembenéznünk. Mindenekelőtt azzal, hogy az ország függetlenségéért és a társadalmi haladásért egyszerre kellett vívni a küzdelmet, s ugyanazon osztály különböző rétegei — fogalmazhatnánk úgy is: különböző tagjai — szolgáltatták a haladás legharcosabb szószólóit és legádázabb ellenségeit. Maga a haladás tábora is megoszlott, hol támogatva, hol pedig fékezve egymást. Voltak akik az ország függetlenségét, mások a társadalmi haladást tartották elsődlegesnek. Kevesen olyanok, akik a kettős feladatot színtézisben látták. Tovább színezi és gazdagítja a liberlizmusért folytatott küzdelem ellentmondásait az ország soknemzetiségű volta. A magyarországi nemzetiségek — románok, horvátok, szerbek, szlovákok, ukránok, németek — gazdasági, társadalmi és ennek következtében kulturális fejlettségi szintje a legtarkább képet mutatja. Többségükben „csonka társadalmi szerkezettel" rendelkező etnikumok, alávetve a magyar uralkodó osztály gazdasági és politikai hatalmának (főleg a románok, szlovákok, ukránok, de részben a szerbek is). Részükről tehát az osztályharc gyakorta ölti magára a nemzetiségi küzdelem formáját, elutasítva mindent, ami magyar részről jön. A magyar uralkodó osztály ellen Bécsben, az uralkodó személyében keresik a védelmet, szembehelyezkedve a magyar függetlenségi törekvésekkel. Kulturális fejlődésük, az önálló nemzeti, illetve nemzetiségi kultúra megteremtésének szándéka ugyancsak keresztezi a magyar kulturális törekvéseket, különösen a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a törvényhozás magyar nyelvűvé tételéért folyó küzdelmet. Hozzájárul ehhez — a románok és a szerbek esetében — a vallási ellentét is. Ugyanakkor fontos megemlítenünk azt is, hogy a kapitalista ter-