Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA

TAKÁCS PÉTER: DEÁK ÉS KÖLCSEY LIBERALIZMUSA „Jelszavaink valának: haza és haladás"

1 I. A XIX. század első harmadának nyelvi, irodalmi küzdelmeihez egyre szorosabban zárkózott fel a korszak nemességének politikai mozgalma, s a Magyarországon történelmi hagyományokból táplálkozó függetlenségi követelések, a rendi nacionalizmus szülte sérelmi politika fokozatosan kiegészült a gazdasági és társadalompolitikai kérdések megoldását sürgető programjavaslatokkal. A polgári átalakulás szükségességének és az ország függetlenségének az igénye az 1830-as évek elejétől egyre gyakrabban fogalmazódott színtézisbe. A társadalompolitikai és függetlenségi mozgalmak táplálója a feudális gazdasági, társadalmi struktúra mélyülő válsága, mely a gabonakonjuktúra elmúltával egyre súlyosabban nehezedett az árutermelés és értékesítés nehézségeivel megbirkózni már-már képtelen középnemességre. Az egyre mélyülő válságból csak a gazdasági, társadalmi struktúra minőségi változása eredményezhette a kilábalást. „A kor szükségletei az 1820-as évek Magyarországán a polgári átalakulás igényében foglalhatók össze. . . , az egész magyar társadalomfejlődés központi problémája a polgári forradalmat megelőző két évtizedben a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet" volt.

2 A feudalizmus válsága számos problémát vetett fö,l, melynek megválaszolására a hagyományos rendi-nemesi, függetlenségi szemlélet alkalmatlanná vált. A válság elmélyülésének vetületeként „ideológiai korszakváltás" zajlott le Magyarországon, melynek időpontja az „1830 körüli évekre" tehető.

3 Ennek a polgári reform-eszméket magába foglaló új ideológiának egyik megjelenési formája volt az új minőségű hazafiság. A rendi-nemesi nacionalizmust, a múlt dicsősége fölötti merengést, a törökök ellen vívott csaták miatti elérzékenyülést felváltotta a jelen bírálata, a jövő fürkészése, a társadalmi programot fogalmazó, célokért küzdő és cselekvésre serkentő igényesség. 1 Kölcsey: Búcsú az országos rendektől, K.Ö.M. II. 164—6. 2 Barta, 1966. 7. 3 Barta, 1966. 7.