Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Ábránd és valóság; elmélet és praxis

gyában, még a királyi válasz leérkezése előtt, az Erdélyben tartózkodó Wesselényihez ír. Ebben: „sok van abban, amit mi, a nép javára másképpen óhajtottunk volna, de az önhasznát imádó és a réginek azért, mert régi, ha rossz is, vakon bókoló sokaság ellen csak ennyit is kivívni jelen állásunkban, már nyereségnek tarthatjuk.. .Verbőczinek varázsereje volt a megyékben s az ősiség kártékony korlátlanságát legyőzni mindeddig nem sikerült... egyedül a remény az, ami gyakran csüggedő erőnket újra feléleszti.. ."

164 Később pedig, már 1834. március 4-én — a kormány célba találó, megvesztegetési hadjáratára utalva — így ír barátjához: „számunk fogy, mert haszon és mellékes tekintetek sokat elvontak már körünkből... a jövendő csak sötét borúval fenyeget... a nemzet az előítéletek sorvasztó kötelékeiből kivergődni soha nem fog ... a megyék részvétlensége növekedik és legszebb reményeink porba omlanak". Kölcsey lemondásával kapcsolatban kemény hangon ostorozza a megyék „gyávaság"-át és „erkölcsi romlottság"-át.

165 Deák pesszimizmusa az adott politikai erőviszonyok megítélésén, számbavételén alapul. Nem kerget filantrópi vágyálmokat, nem hevül a liberális eszmék totális kiharcolásáért a történetileg egyre kedvezőtlenebbé váló szituációban. Kontemplatív természete és történeti érzéke megóvni látszik őt az illúziók buktatójától. Akinek nincsenek fellegekben járó ábrándjai, illetve, aki olyan jelentékeny személyiség, hogy álmait az adott valóság mércéjéhez képes igazítani, az — végül is — mentes marad a nagy csalódások cselekvést bénító hatásától, mentes, még a politikai hajnalhasadást időlegesen követő délelőtti homály, kedvet rontó történelmi óráiban is. Deák politikai szándékait és cselekvő erejét ugyanis — a jövő távlatának szemmel tartása mellett •— mindig a történelem órájának perceihez igazítja. Politikai stratégiája nem a frontális és totális támadás a reakció ellen. Inkább a feudális szisztéma csomónként történő feloldozásának híve. A nagy reformokért küzdve, a kisebb csatanyerések előnyeit is értékeli, mert: „minden előlépés... valóságos haladás". Zala megye rendjei előtt 1836. június 20-án tartott követ jelentésében bár tompított hangon, de félreérthetetlen kritikai célzattal mondja: az úrbéri törvények nagy része „nem oly határozott, mint azt mi magunk is óhajtottuk volna". „Vérző szívvel" állapítja meg, hogy „éppen ebben történt majdnem legkevesebb". Sem az önkéntes örökváltság, sem a jobbágy polgári birtokszerzési jogának kivívása, de még az úrbéri úriszékek hatóságának eltörlése sem sikerült. „Sőt még az sem lön elfogadva" — teszi hozzá —, „hogy azok tagjait a megye nevezze ki, pedig az nem lehet, hogy a földesúr maga keresse — önügyében — össze perének bíráit."

166 Deák egyik fő célja ugyanis, hogy a jobbágyot kiemelje a földesúr bírói „önkény"-e alól. Elsősorban az ő kitartó küzdelmének köszönhető az a kisebb eredmény is, hogy a földesúr, sem annak tisztje — az úr és jobbágy közti Deák levelével együtt az uralkodóhoz szentesítés céljából felküldött úrbéri törvénytervezetet is megküldi Wesselényinek tanulság okából. (A levélrészletet közli: Áldor 36—37. 1.) Idézi: Ferenczi: Deák követi működése... 167. 1. Követi jelentését közli: Kónyi Második bővített kiadás. I. k. 264—312. 1. A munka, valójában nem közli Deáknak — a jelzett időhatárok között tartott — összes beszédét; néhol tárgyi tévedések is vannak benne.