Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Ábránd és valóság; elmélet és praxis

perek esetén — elnök nem lehet 1836 után. Bár az elnököt még mindig a földesúr választhatja, de ezentúl már csak a táblabírák közül, két törvénytudó és részrehajlatlan ülnök kíséretében.

167 A VIII. törvényjavaslattal kapcsolatos, s főként az ő személyéhez fűződő, nem egészen sikertelen harcok eredményéről, csak azt jegyzi meg, hogy ha a javaslat nem vált is eredeti formájában törvénnyé, annak az úrbéri viszonyokat illető része a VII. tc. 5. és következő szakaszába lettek áttéve. Ezáltal a jobbágy személye — legalább úrbéri tekintetben —• „az önkény ellen törvény által lett biztosítva".

168 A hosszú és politikai fordulatokban bővelkedő harcok nyomán megalkotott úrbéri törvényeket — összeségükben —inkább negatívan ítéli meg. Ezek ugyanis a jobbágyot még mindig kirekesztik abból a „polgári tulajdon"-ból és személyes „szabadság"-ból, amelyek együttesen „az iparkodásnak leghatalmasabb" ösztönzői és „a polgárt legszorosabban kötik hazájának sorsához". Ezért mondja — szemeivel a jövőt fürkészve —. hogy „sok van még hátra" a rendi előítéletek megostromolt, de be nem vett várának lerombolásáig. Ezt a harcot rendületlenül tovább kell folytatni, de számolni kell az időleges kudarcokkal. Mert a sikert — mind mondja — ,,egy ütésre" nem lehet kivívni. Ekkor határozza meg politikai stratégiájának alapelvét: a frontális támadás helyett a feudális rendszert ékverések által fellazító politikai harci módszerét. Mert — hangsúlyozza — „aki... a hibák és előítéletek egész tömegét egy csomóba fogva egyszerre akarja kiirtani, sok egyes érdekeket, mellyek különállva nem sok gátat vethetnének, összesít maga ellen, s rendszerének a sikert áldozza fel."

169 Politikai gondolkodásának fővonásait —• csak tárgyunk szempontjából — jellemezve említjük meg ismét, hogy Deák a politikai tudati tényzöket is mindig alaposan mérlegeli. Nem barátja a radikális agitatív módszereknek. Azt tartja, hogy „addig míg a nemzet értelmes többsége valamely javításnak hasznos, sőt szükséges voltáról meggyőződve nincs, azt a törvényhozás rendes útján megállapítani úgy sem lehet.

170 A „többség" az ő szemében elsősorban a vármegyei politikában hangadó középnemesség. Ennek a rétegnek a nemesi intézményektől még mindig fogva tartott tudatát akarja a liberalizmus eszményének meghódítani. Az országgyűlés politikai küzdelmeiből azt a tanulságot vonja le, hogy csak a „lépésenkénti haladás szülheti ezen általános meggyőződését".

171 Csak a történeti jövendő földrengései nyomán támadó tüzek világíthatják majd meg a fiatal Deák később kiteljesülő politikájának fényes és árnyékos oldalait; a tüzek, amelyek a nagy történeti sorsfordulók idején olyan fénnyel lobognak, hogy a megtett politikai pálya egészét is bevilágítják. 16; 1836. évi X. tc. bevezető része. 168 Idézi: Kónyi I. k. 276. 1. 1(19 U. o. 281—282. 1, 170 U. o. 171 Kónyi; I. k. 281—282. 1.