Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - A politikai hadművészet formái és formaváltásai
borsodi Pálóczy, meg a somogyi Somsich. Nagy Pál az ellentáborban: megálljt kiált a reformerek felé! Az úr-jobbágy rendszer széthullásától fél: „a fennálló rendszernek tökéletes felforgatása nélkül a nemes és nemtelen birtok közti határvonalat** eltörölni nem" akarja. 142 Miután a kiegyensúlyozott természetű tornai Andrássy és a tüzes trencséni Borsitzky a kezdeményezők segítségére sietnek, avatkozik Deák az ide-oda hullámzó vita menetébe. Beszédében először bebizonyítja, „hogy senki sem képes világos törvényt mutatni, mely hazánk nemtelen lakósát, mely a királyi városok szabad polgárát, nemesi javak szerezhetésétől kizárná." Következésképpen — folytatja gondolatmenetét —, ha a múltban sem voltak ilyen törvények, akkor a bírhatás joga „a haza lakosainak természetes jussai és szabadságai" közé tartozik, s ezért az „a polgári társaság közcéljával nem" is ellenkezik. Érvelésének e pontján fordul azután — álláspontjának felerősítése céljából — a természetjog alkalmazásához. Ezt mondja: „a föld bírhatásának szabadsága minden hazafinak kétségtelen természeti jussa". Majd tovább: „de csakugyan valóságos önhasznunkat is nevelnénk a birhatási jussnak kiterjesztésével, mert százezrekből egyszerre milliomokra emelnénk azoknak számát, kiknek venni szabad, és venni akarnak; nevekednék ez által jószágaink becse, az pedig minthogy szükségeink ára, szint oly irányban fel nem hágna, felette nagy nyereség lenne, sőt hazánk virágzását is tetemesen emelné." 143 Deák érvelési skálája többszólamú! A jelen reformszükségletből kiinduló s a régi törvényeket ehhez alkalmazott szelektív módszere, — egyszer azok meglétére, máskor hiányukra való appellálása — nem az egyetlen módszer .liberális elvei valóraváltásához. Ezt a főmódszerét a természetjog és a gazdasági racionalizmus érveivel állandóan motiválja; hol az egyikre, hol a másikra helyezi a hangsúlyt, de az is előfordul — mint láttuk —, hogy mindezeket együttesen veti a politikai küzdelem állandóan változó menetébe. A régi törvények változatlan érvényére való hivatkozással és az erre épülő érvelési módszerrel most— az újabb törvényalkotás idején — természetesen nem sokra menne. Különben is, ezzel a módszerrel épppen a kisebb és a nagyobb stílusú ellenfelei élnek, helyesebben: élnek vissza. Kivételes taktikai érzékét bizonyítja azonban, hogy — ha a politikai küzdelem fordulatai megengedik vagy egyenesen úgy kívánják —, akkor a reform ügyét a régi törvények változatlan érvényének ürügyén is képes szolgálni és védelmezni. A politikai hadművészet módszerváltásainak ez a — mindenkori helyzethez alkalmazott — rugalmassága, a manőverezésnek ez a képessége, Deák taktikájának jellegzetes vonása. Az udvar figyelme 1834. második felétől egyre inkább Deák személye felé fordul. A titkos szolgálat ügynökei, anélkül, hogy terhelő adatokat tudnának róla Szedlndtzkyn keresztül Metternichnek szolgáltatni, most már őt is több ••Kossuth Tudósításában a „határvonat" szó áll, a fenti értelemben. 142 O. T. III. k. 209—214. L 143 O. T. III. k. 216—218. 1. Vesd össze az 1833. évi szeptember 4-i országos ülésen e tárgyban mondott — akkor a természetjogra való hivatkozást mellőző — több ponton szinte szóról szóra azonos beszédével: Jegyzőkönyvek, IV. k. 91—92. 1.
