Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Stratégia és harcmodor
A kezdeményező szerep elhárítása mögqtt egy következetesen kialakított, liberális politikai álláspont rugalmas alkalmazásának szándéka és egyúttal taktikája húzódik meg. Politikájának alább sorra kerülő elemzésénél, látni fogjuk majd ennek az állításnak az igazságát. Most csak a nagyobb nyomaték kedvéért bocsátjuk előre: ha elvbarátainak programja vagy felfogása közeledik az övéhez, amelyet már a kezdeményezők előtt is kialakít magában, gyorsan akcióba lép, és nemcsak támogatja azt, de — történeti és jogi ismereteinek változatos eszközeivel, melyeket a humanizmus és a gazdasági racionalizmus érveivel is felerősít — állhatatosan meg is védi. A nagy és hirtelen előreugrások hatását először megvárja: figyel és mérlegel és csak az általa megvalósíthatóért — de azért minden a törvényre, szívre, észre, emberségre apelláló érveinek együttes erejével — küzd. Végveszélyben, vagy a pillanatnyilag kilátástalannak ítélt helyzetben pedig képes az időleges visszavonulásra is, hogy a reformokat átmentse a közelebbi vagy akár a távolabbi jövendőre. Liberalizmusának éltető eleme nem a kormány vagy a főrendek elleni merev ellenzékiség, amely minden a jobbágyra kedvező lépést csak azért, mert az „felülről" jön, elítél vagy ellenez, hanem saját elvi meggyőződése. Az 1833. március 4-e és 13-a között zajló kerületi üléseken a rendek az úrbéri III. törvénytervezetet, a telken kívüli irtványföldek bonyolult kérdését tárgyalták. 101 Ismeretes, hogy Deák Ferenc akkor még nincs a diétán. Később, augusztus 1-én, az országos ülésen, amelyen már ő is részt vesz, a kérdés akárcsak korábban a kerületben, újból nagy vitát vált ki az alsótábla két tábora között. A kqzéppontban annak a valóban lényeges — s főként a felföldi megyék irtásfalvainak parasztságát sorsdöntőén érintő — problémának az eldöntése áll, hogy a telekké lett irtásföldeken kívül, van-e még „az irtványokkérdés vitatásában részt vett." Erről ő maga is nyilatkozik egy 1833. május 7.-érői kelt, sógorához, Oszterhuber Józsefhez írott levelében. (Pesti Hírlap, 1900. évf., május 12.-i száma.) Műveltségéről, a német irodalom közvetítése útján szerzett angol és és francia szakirodalmi tájékozottságáról — a már jelzettek mellett — lásd: Deák az 1832— 36-i országgyűlésen című Csengery-íéle emlékbeszédet, amelyet a Vasárnapi Újság 1877. évfolyamának 5. száma közöl. (73. 1.) Politikai jellemzésére v. ö.: Tóth Lőrincz írását a Magyar szónokok... 29—46. 1., továbbá: Pulszky 6. 1. Itt is szó esik arról, hogy Deák idegen nyelvismerete csupán a latin és a német, „mégis mindjárt első fellépténél meglátszott rajta, hogy minden tekintetben az európai műveltség színvonalán áll." Kivételes emlékezőtehetségét Ferenczi is kiemeli. (I. k. 28., 31., 48. 1.). Morális állhatatosságáról saját szavai vallanak abban a levélben, amelyet 1833. május 7-én ír sógorához. Ebben — többek között — ez olvasható: „Ha kötelesség és becsület állhatatosságot nem parancsolnának, én hamar, igen hamar ismét köztetek lennék." Ebben a levelében saját egészségi állapotának és a „közjó" romlásáról is panaszkodik. (A levélrészlet a Pesti Hírlap idézett számából való. Hivatkozik rá Eötvös Károly is. II. k. 250—251. 1.) 101 O. T. I. k. 217—218. 1.
