Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)
SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - IV.Deák úrbéri politikájának elemzéséhez - Stratégia és harcmodor
nak oly neme, amelyet a földesúr a jobbágytól el nem vehet?" 102 A kérdés eldöntésének a nem régiben fellángolt és elfojtott parasztfelkelés ad különös politikai fontosságot. A felkelés góca — Abaúj, Gömör, Sáros, Szepes, Zemplén megyékben — elsősorban az ilyen típusú irtványfalvak vidéke volt. Ezért a telken kívüli irtványok visszaváltása vagy elvétele újabb elkeseredést válthat ki a szegénység körében. Arról kellett tehát dönteni, hogy a földesúri visszaváltás jogát a törvényjavaslatnak megfelelően, vagy — a jobbágynak kedvezve — annál mégis szűkebb értelemben vonják-e meg. Klauzál mellett a mindig aktív Vas megyei Nitzky az, aki a visszaválthatás határát, illetve annak lehetőségét szűkíteni akarja és ezért telki állományúnak számítja „mind azon irtásokat, amelyekre a törvényszék ítélete szerint a jobbágyok megmaradhatására múlhatatlanul szükség van". Érve: a törvényhozásnak nem szolgál javára „a hazának számos lakosait földön futókká tenni". 103 A somogyi Czindery felkarolja ezt a kezdeményezést. Azt javasolja, hogy az „urbariom behozatalától 1807-k. esztendőig közbe jött irtásokat a földesúr vissza vehesse ugyan, de kéntelen legyen azokat az adózó kéznél hagyni, maga saját majorsági hasznára nem fordítván". t<! '' E javaslat értelmében a telken kívüli és az 1807. évi időhatárig irtott földek — elvben — urasági jogúak ugyan, de ténylegesen — mégsem vehetők vissza a paraszttól, azok a paraszt birtokában hagyandók, ámbár haszonvételük nem váltható meg. A gondolat tehát megfogalmazódik a javaslat is elhangzik. Ezt a pillanatot tartja alkalmasnak Deák, hogy előlépjen a háttér csöndjéből és az elhangzott javaslatot megerősítse, tovább is fejlessze, előadva saját programját. Mértéktartó, nagy beszédben először kimutatja a Nitzky-féle javaslat homályait és a jobbágy érdekeire nézve ugyancsak kétes értelmét, 105 majd az elhangzott Czinderyféle gondolat nyomán, a következő javaslatot terjeszti az alsó tábla elé. A földesúr — az úrbéres szolgálatok teljesítése mellett — az alábbi módon „ossza ki" a lakosoknak a jobbágy birtokában levő irtványok negyed részét. 106 102 O. T. I. k. 618. 1. A II. tc. 3. paragrafusának tervezete a telekké lett irtványokról szól: „Ha valamely, irtvány az uraság szabad engedményéből az úrbéri rendbeszedés útján a jobbágy telki állományba foglaltatott, az ettől többé el nem szakíttathatik, sem a jobbágyok részéről a megváltás vagy irtásbeli megtérítése fejében követelés nem tétethetik." (Irományok. I. k. 270. 1.) Az ominózus III. tc. 1. paragrafusának tervezete viszont a telki haszonvételen kívül birtokolt irtásokról szól. Nevezetesen: „A telek utáni állományba bé nem számított minden irtásokat, a jobbágyok addig míg azok maga módja szerint vissza nem vétetnek, föld vagy haszonbér fizetése mellett a földesúrral kötendő szabad egyezés szerént fogják használni; mihelyt pedig azok visszaváltatnak, nyomban az uraság rendelkezése alá jutnak." (Irományok I. k. 272. 1.). Ezek szerint az ilyen típusú irtványok paraszti használatának sorsa teljesen kétséges volt; a földesúr, ha úgy akarta, visszaválthatta őket. 103 O. T. I. k. 619. 1. m Az 1807. évi 21. tc. 18. paragrafusa testi büntetés és a kár megtérítésének terhe alatt megtiltja a jobbágynak, hogy a földesúr engedélye nélkül erdőt irtson. Ha mégis irtana, akkor a földesúr az irtásokat minden ellenszolgáltatás nélkül viszszaveheti. Czindery tehát ennek a törvénynek az időhatárához alkalmazta javaslatát, a jobbágy érdekében. 105 E pontra a továbbiak során térünk vissza. 106 A javaslat a még nem rendezett vagy nem örökszerződésű helységek lakóira vonatkozik.
