Tanulmányok Deák Ferencről - Zalai Gyűjtemény 5. (Zalaegerszeg, 1976.)

SÁNDOR PÁL: DEÁK ÉS A JOBBÁGYKÉRDÉS AZ 1832–36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN - III.Az úrbéri törvényalkotás kezdete: január 23—június 21. - A törvénytervezet vitája a liberális és a rendi oppozíció tükrében

amely — ha kezdeti lépésként is —, már a törvény előtti egyenlőség liberális gondolatának előhírnöke. Nagyerejű támadás a földesúri önkény eddigi gyakorlatával szemben (hiszen a jobbágy saját felperessége mellett a törvény oltalma alatt állva urával szemben is felléphet), s ugyanakkor lehetőséget nyit a jobbágy emberi méltóságának kivívása felé is. Mint minden lényeges reform, ez is polarizálja és kiélezi a politikai hangulatot az alsótábla két nagy tábora között. A helyben topogó konzervatívok közt heves ellenállást vált ki. Ök már az első gondolatra is ,.az egész nemesi karnak végromlásá"- tói tartanak. A júniusi üléseken azonban még a liberálisok vezényelnek. Bezerédy a tőle megszokott módon először az „igazság," az „ész és a szív" sugallatára hivatkozva támogatja a reformjavaslatot, de taktikai megfontolásból egy lehetséges parasztzendülés elhárításának mindig tetszetős érvét is latba veti a megcsontosodott ellenállók megpuhítására. Hiszen a reform elfogadásával — mondja — „oly sok tekintetű gyűlölségtől" menekülhet meg a nemesség, hogy annak pártolása valójában a nemesség érdeke. Csak „bátorságban élő szabad emberek tartják fenn másnak szabadságát." S ha ez hiányzik „midőn egy sereg éhes" állja körül a nemességet, akkor olyan veszély fenyegeti őket, amely „kivált hazánk körülményei közt világosb, hogy sem fejtegetnem kellene" — mondja, emlékeztetve a rendeket az alig elmúlt parasztfelkelés nyomasztó eseményeire.

83 Ugyanez a gondolat fogalmazódik meg a somogyi Somsich beszédében is, aki „a csend, béke s nyugalom" érdekében emel szót a VIII. törvénytervezet érdekében. Figyelmezteti a konzervatívokat, hogy az idők szavának „megvetése büntetlen sohasem marad."

8

'

1 Az ilyen csendesebb hangú figyelmeztetések mellett az indulatos Balogh már erősen túllő a célon, amikor nyílt kihívással támad a reform ellenzőire. Ö a „földesúri feudális hatalom ellen" tart dörgő hangú beszédet és úgy nyilatkozik a reformról, mintha az ..a fejedelem" és az „utolsó koldus" közt is egyenlőségjelet akarna tenni. Nem csoda, ha a szavai után még az ingadozók is jobb felé tolódnak és végül hátat is fordítanak a liberális kezdeményezésnek.

85 Ekkor lép fel Deák a reform érdekében. Egy utalás erejéig ő is figyelmezteti a tervezettel szemben állókat az esetleges „keserű bosszúállás" veszélyére, de indulatoktól mentes beszédének középpontjában „egy minden polgári törvények felett" álló gondolat áll. Saját szavaival szólva: „a természetnek szeghetetlen szent törvényé,, -vei érvvel a reform mellett. A reformjavaslatot beilleszti „az örökös és változhatatlan" természetjog fogalomkörébe, amely jog nélkül — mint mondja — semmilyen „polgári alkotmány erősen nem állhat"; semmilyen „írott törvény igazságos és boldogító nem lehet."

86 A hangnem csendes és magabiztos, az okfejtés világos.

87 83 O. T. I. k. 468. 1. 84 U. o. 471. 1. 85 U. o. 472. 1. 80 Megjegyzendő, hogy Deáknak nem volt támogató utasítása a VIII. tt.-vel kapcsolatban. („Különös utasításom nincsen" — mondja beszédének eleién. O. T. I. k. 472. 1.) 87 Deák szónoki képességéről és modoráról Pulszky: 12. 1. ö mondja: beszédei nem hasonlítottak a viharhoz, „mely mindent ami ellentáll, maga elöl elseper... csendes nyári eső, mely a földet megtermékenyíti és a növényeket érleli".