Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

Gazdasági és társadalmi viszonyok a felszabadulás előtt

Hogy milyen eltérés lehetett a paraszti és a nagybirtok besorolása között, vizsgáljuk meg két-két Eszterházy, Andrássy és egyházi birtokon. Adó Kat. Átlag alá jöv. per Szántó Kert Rét Szőlő Legelő Erdő Nád nem hold eső Eszterházy birtok 662 Kerkaszentkirály 825 — 102 — — 1 — 60 9 710 11,7 Lenti 401 5 69 —' 11 665 — 24 6 299 5,3 Andrássy birtok Letenye 1199 46 273 17 188 956 32 292 26 557 8,8 Szécsisziget 200 4 169 1 58 931 — 35 3 983 2,8 Nagykapornaki ap. Padár 334 6 21 6 1 881 — 9 4 241 3,3 Budapesti Közp. Papnevelde Kiskomárom 1351 12 605 19 1102 67 — 66 28 480 8,8 A fenti községekben levő nagybirtokokat úgy válogattuk ki, hogy a művelési ágak közül a szántó lehetőleg nagyobb szerepet kapjon, s így közelítsen a paraszti birtok művelési ágaihoz. Mégis, ha az említett községek határában a paraszti birtokra eső aranykorona-jövedelmet vizsgáljuk, az alábbi átlageltérést tapasztaljuk. Kerkaszt. király 286 4 99 — 84 71 — 37 5 361 14,0 Lenti 706 24 364 114 159 95 — 122 15 016 9,4 Letenye 2 098 277 235 224 375 565 1 229 45 166 11.5 Szécsisziget 155 9 235 214 65 65 — 5 7 901 10,5 Padár 300 35 31 20 12 160 — 39 4 437 7.4 Kiskomárom 871 111 331 188 598 4 — 158 29 492 13.5 A megvizsgált hat községben mindenütt magasabb a paraszti birtokra kivetett kataszteri jövedelem. Még kirívóbb esetekkel is találkozunk. Ott a nagybirtok besorolása még ennél is kedvezőbb volt. Kerkaszentmihályfán a nagybirtok egy holdjára jutó kataszteri jövedelem 2,2, a paraszti földek egy holdjára már 9,1; Zajkon a nagybirtokra 2,4; a parasztira 6,9; Csörnyeföldén a nagybirtokra 3,3, a paraszti birtokra pedig 13.2 aranykorona kataszteri tiszta jövödelem jutott. Az eltérés önmagáért beszél. Az viszont nem képzelhető el, hogy az úrbéri perek, a paraszti földek elkülönítése idején a volt földesúr a jobbágyainak engedte át a legjobb földeket, s neki a legkevesebbet érő maradt meg. Erre utalnak egyben a XIX. sz. első felének jobbágy és paraszt panaszai is. A földesurak a paraszti kézben levő jobb úrbéres birtokok erőszakos átvételére, kicserélésére törekedtek. Murakeresztúron például 1842—46 között lefolytatott földesúri tagosítás alkalmával a parasztokat az ún. „öreg földekről", a régi, a gabonát is megtermő földekről a Mura árterületére szorították vissza. A kataszteri jövedelem mégis úgy alakult, hogy a volt apátsági birtokra 9,4, a paraszti kézben maradt faluhatár egy holdjára pedig 11,6 aranykorona jutott annak ellenére, hogy a Mura szinte minden évben elöntötte a határ egy részét. A községi legelő mintegy 200 holdas területén pedig az év minden szakában volt vagy áradásból vagy belvízből visszamaradt használhatatlan, víz alatt álló rész.