Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)

A reform végrehajtása során felvetődött egyéb problémák

Gáborjánháza határában az igények kielégítésére mindössze 168 kat. hold föld állt a bizottság rendelkezésére. A sok igénylő és igényjogosult miatt Illés Pál, aki az ellenállási mozgalomban vett részt, mindössze öt holdat kapott. A községi földigénylő bizottság később még ebből is egy holdat visszavett. A Megyei Tanács 1946 márciusában határozatában az egy hold visszaadását rendelte el, mert a ,,. . . nevezett hitelesen leigazolta, hogy partizánmozgalomban részt vett, és így az átlagosnál nagyobb juttatás a rendelet értelmében is indokolt."

32 Zalaigricén a földigénylő bizottság Máncsek István tüzérnek nem adott földet. Az 1/1. honvéd tábori tüzérosztály bizottsága és az I. hadosztály parancsnoka a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz fordult segítségért.

33 A balatonmagyaródi földigénylő bizottságot a Megyei Tanács felhívta, hogy Bode községből származó Horváth Dezsőnek és Pórszombatról származó Fitos Józsefnek és Varga Jánosnak, a 3. vasút- és hídépítő dandár katonáinak adjon földet, mert ,,... tevékenyen részt vettek a Németország elleni hadműveletekben."

34 Nagykanizsán a demokratikus hadsereg öt katonája kívánt véglegesen megtelepedni, és ezért már 1945 április közepén bejelentették földigényüket.

35 Késői zalai betelepítéssel is találkozunk. A szlovákiai magyar menekültekből két család került Szepetnekre. A volksbundisták házában helyezték el a két családot, és kisebb földterületet is kaptak. A reform végrehajtásához hozzátartozik a földosztás gyakorlati végrehajtásának módja. A birtokösszeírás után a bizottság általában az igénybe vett földet művelési ágak és a talaj minősége szerint csoportosította. Az igénylőket is rangsorolta. A rangsorolás elkészítésében a föld minőségét úgy vették figyelembe, hogy a kevésbé rászorultak nem csak kevesebb földet, hanem gyengébb minőségűt is kaptak. A jogosultak megállapítása után az igénylőket vagyoni és szociális helyzet alapján rangsorolták, és a földet ennek alapján kimérték. Az ilyen osztás során a cselédek földigényét általában magasabb szinten kívánták kielégíteni. Ennek a gyakorlatnak nem mond ellent az, hogy néhány földigénylő bizottság a cselédek kizárására törekedett. Az osztás igen komoly és körültekintő munkát igényelt. A bizottságok végső, vagy annak vélt döntése éles vitákra, összecsapásra adott alkalmat. Mégis ez az osztásforma bizonyult jobbnak, és a későbbiek során kevesebb panaszt kellett meghallgatni és természetesen megoldani. A kevés föld esetében, vagy ha az ellentétek kiéleződtek, az is előfordult, hogy a jogosultak elfogadása és rangsorolása után a földek minősége között nem tettek különbséget. Ebben az esetben az osztást, a juttatást sorsolással végezték el. A sorsolásos osztást több bírálat érte. Egyrészt visszaélésre is adott alkalmat. Például nem minden földdarabról készítettek cédulát, vagy azt előre kihúzták. így a legjobb föld a bizottság tagjainak és hozzátartozóinak maradt. Ez történt például Murakeresztúron. Szepetneken 1945 júniusában a helyszíni tárgyaláson felvett jegyzőkönyv elmarasztalta a földigénylő bizottságot, mert 32 MT. határozata 1946. március 12. NFI. 67. cs. Gáborjánháza. Zml. 33

1. hadosztály pk. 3313/hg—ti—45. sz. átirata. ZFI. 1. cs. elnöki, zml. 31 MT. elnökének levele a KFB-hez. 1945. november 21. NFI. 67. cs. Balatonmagyaród. 35 Földigény bejelentése 1945. április 25. NFI. 12. cs. Nagykanizsa, Zml.