Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
A reform végrehajtása során felvetődött egyéb problémák
a földek kimérésénél és a sorshúzásnál is szabálytalanul járt el, ,,. .. nem minden igénylőnek írtak cédulát, és így az illető földigénylők hiába vártak." 36 A magyarszerdahelyi és a magyarszentmiklósi földigénylő bizottság közös tárgyaláson megállapodott abban, hogy az új néppusztai és kámáncsi cselédeknek a földet a konvenció mérés sorrendjében fogja kiadni. Ez pedig a cselédek közötti differenciát akaratlanul is fenntartotta. Mint ismeretes, a cselédek az uradalomtól a járandóságot általában negyedévenként kapták meg. Zalában a cselédek második negyedévi konvenció osztása áprilisra esett, amit az uradalmak már nem tudtak végrehajtani. így a cselédek gabona hiányában a földosztás ellenére is az őszi betakarításig családjukat nem tudták volna eltartani. Ezért vetődött föl a földigénylő bizottságok többségénél, hogy az Őszi gabonafélékből mindenki kapjon egy részt. A cselédeknek osztott földön is általában több volt a gabona. Magyarszentmiklóson a 22 cseléd kenyérgondját a földigénylő bizottság úgy kívánta megoldani, hogy kimondta, ,.. . . az éves gazdasági cselédek hátralékos 1945. évi 2 4 (első és második negyedév) járandóságát azon újnéppusztai és kámáncsi földhözjuttatottak tartoznak megfizetni a juttatásuk arányában, akik kenyérgabonával bevetett területet kaptak." A földreform végrehajásának történetéből nem maradhatnak ki az értelmiségiek sem. Itt nem csak azokra gondolunk, akik a földreform végrehajtásának felső irányítói voltak, hanem a megyékben, járásokban és községekben tevékenykedő műszakiakra, mérnökökre, falusi tanítókra és községi tisztviselőkre is. A műszakiak — mérnökök és földmérők — készítették el sok esetben még a felosztási tervezetet is. Annak elfogadása után a földigénylő bizottságok utasítása alapján a földet felmérték, kijelölték a határokat, kihasították a szükséges utakat. A rajzok elkészítésével megteremtették a telekkönyvezés feltételét. Mint ismeretes, 1945 tavaszán gyorsan elvégzett és minden földmérési gyakorlatot nélkülöző felosztás kiigazítást igényelt. A műszakiak munkájában éppen ez volt a legnehezebb és legháládatlanabb feladat. A néhány öles kiigazítás, csökkentés, a célszerűbb törésvonal kijelölése alkalmas volt arra, hogy a kedélyeket felbolygassa, hogy sok esetben vádaskodáshoz és meg-megújuló parasztpanaszokhoz vezetett. A műszaki munkák elvégzéséhez szükséges* költségeket érthetően nem magas összegben állapították meg. Az egyre romló pénz miatt — amit általában későn kaptak meg — nehezen tudtak megélni. Ezért gyakori eset volt, hogy egy-egy földigénylő bizottsággal megállapodást kötöttek, hogy munkadíjukat természetben — élelmiszerben — fizessék ki. Az sem volt ritka eset, hogy a mérnököt a felmérési munka ideje alatt egy-egy újgazda étkezésre fogadta. Akadtak olyan községek is, ahol a műszakiak munkájának ilyen jellegű támogatásáról nem gondoskodtak. Többször kellett a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak utasítást adni a járandóságuk folyósítására. Több esetben a tanács konkrétan meghatározta, hogy egy-egy község meddig tartozik élelmezni a műszakiakat. Álljon erre egy példa. A Gelseszigeten dolgozó műszakiak érdekében a Zalavármegyei Földhivatal Műszaki Osztálya utasította a földigény3« Helyszíni jegyzőkönyv. 1945. június. NFI. 14. cs. Szepetnak. Zml.
