Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
A reform végrehajtása során felvetődött egyéb problémák
A REFORM VÉGREHAJTÁSA SORÁN FELVETŐDÖTT EGYÉB PROBLÉMÁK A földreform története az eddig tárgyalt területeken kívül még sok egyéb összefüggésre ad vizsgálódási lehetőséget. Ezek egy része gazdasági, a másik része társadalmi és közösségi gondokat, azok megoldására való törekvést, vagy legalábbis a megoldás útkeresését vetette fel. Természetesen ezek részletes és teljes tárgyalása nem tartozik vizsgálódásunkhoz. Ezért a földreform során felvetett ilyen jellegű kérdésekkel csak vázlatosan kívánunk foglalkozni. Ilyen problémakörhöz tartozik a falusi kézművesek földigénye 1945. tavaszán. A földreformrendelet lehetőséget adott arra, hogy a községi földigénylő bizottságok az iparosok igényjogosultságát elismerjék. Ez a tény egyben lehetőséget adott a kézműveseknek, mint igényjogosultaknak, hogy a földigénylő bizottságok tagjai legyenek. A falusi iparosok kapcsolata a község lakosságával szoros. Különösen igaz ez az aprófalvas zalai viszonyokra. A kézművesek egy része kimondottan paraszti, használati eszközöket készített (bognár, kovács, köteles, molnár, ács), így a kapcsolatuk közvetlen és szoros volt. Az iparosok ugyanakkor maguk is foglalkoztak földműveléssel és állattenyésztéssel. A családjuk megélhetésében a mezőgazdaságból eredő jövedelem jelentős szerepet töltött be. A kettős foglalkozás a családon belüli munkamegosztást is jelentette. A férfi zömmel kézművességgel, az asszony és a gyermekek pedig földműveléssel foglalkoztak. A nehéz mezőgazdasági munkákba az iparos férj bekapcsolódása általános jelenség volt. Mindezek a tények csak megerősítették azt a következtetést, hogy ők is jogos földigénylők, különösen akkor, ha a családban több gyermek élt. A községi földigénylő bizottságok az alábbi tényeket 1945 tavaszán elfogadták annál is inkább, mert az uradalmak kézművesei is mint cselédek igényeltek földet. Az uradalmak iparosai a birtok szükségletének kielégítése mellett a község lakosságának is dolgoztak, mégis mint az uradalom konvenciós alkalmazottai cselédnek minősítették magukat. A nagybirtokon így is ítélték meg őket, és ilyen jogállás alapján kértek földet. Az iparosigények megítélésében a megyében működő két földbirtokrendező tanács sem járt el egységesen. A Nagykanizsán székelő II. számú tárgyaló tanács már 1945 tavaszán sem ismerte el egyértelműen az iparos igényeket. Azokban a községekben, ahol egyébként kevés felosztható föld volt, az iparosok juttatását elvetette. így zárta ki a részesedésből a kézműveseket Murakeresztúron. Fityeházán, Zalaújlakon, stb. A felosztott nagybirtokon az iparosok juttatása Zalában általában mérsékelt volt. A földigénylő bizottságok döntésének meghozatalában nehézséget,
