Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
Paraszt panaszok
A földreform végrehajtása során — ha nem is általános jelenség, de előfordul, hogy a jogosultakat zárják ki a juttatásból valamilyen okra hivatkozva. Meglepő például az, hogy 1945-ben ís kisért néhány községben a helyhatósági (illetőségi) jog. Ezzel pedig általában azok a szegény emberek nem rendelkeztek, akik évről évre más birtokon, más községben tengették életüket a Horthykorszakban. Az illetőségi jogot a menekültekre elég elterjedten alkalmazták. Néhány helyen a cselédeket is így akarták elbírálni. A zalaszentgróti Földigénylő Bizottság, amikor a kiosztás után jelenti a Megyei Tanácsnak, hogy 129 holdat tartalékolt, nem fogadta el, nem elégítette ki a Horvátországból kiutasított magyar családok földigényét, pedig földműves foglalkozásúak voltak. Fűzvölgyön 39 igénylőből 36 kapott földet. A bizottság kimondta, hogy a 3—4 holdas törpebirtokot az alábbiak szerint egészíti ki: 2 gyermek esetében 2—3, öt gyermek esetében pedig 8 holddal. A községi kanásznak mégsem javasolt földet, pedig hét gyermeke volt. Ugyanakkor a borközvetítőnek három, a kántortanítónak kettő, a 2,5 holdas parasztnak három, a 3,5 holdas kereskedőnek pedig egy holdat javasolt. 71 Csácsbozsok községben Kolompár Gyula igényelt földet. Kérelmét a Megyei Tanács utasította el, mert „...földigénylő jogosultságát igazoltnak nem találta." 72 A cigányok juttatása általában nem oldódott meg. A községek elzárkóztak attól, hogy akár az újonnan felosztott birtok között cigányok is kapjanak parcellákat, akár a házhelyosztáskor ők is telket kapjanak a parasztigénylők között. Belezna és Surd földigénylő bizottságai közös megbeszélésükön a Feketesár puszta mellett élő cigányok igényét is megvitatták. Surd átvállalta a cigányok juttatását, ..... egy-két holdas területek juttatásával kielégíti igényüket, amennyiben ezt nem fogadnák el, úgy mindkét község bizottsága együttesen javaslatot tesz a vármegyei földosztó bizottsághoz a cigányok kitelepítése iránt. 73 A földreform végrehajtásában sajátos helyzetet foglalt el Nagykanizsa. Mint birtokos szerepelt 5376 kat. holddal, amelyből 3289 hold volt az erdő 1445 hold pedig legelő. Az erdővagyont állami kezelésbe vették. Tehát megváltás alá esett. Ugyanakkor Nagykanizsa város mint jogi személy földigénynyel lépett fel. A város lakosságának egy része, elsősorban Kiskanizsa és a város keleti és északi részén élő földműves lakosság, szegény emberek, a Batthyány-uradalom cselédei mint egyéni igényjogosultak kértek földet. A városban lakó munkások házhelyszerzés céljából tömegesen jelentik be igényüket. Ugyancsak igénylőként jelentkeztek az intézmények is. Mindebből következett, hogy ezeket élesen különválasztani nem lehetett, nem is tudták. Ebből ered, hogy túlzó igényekkel, a viszonyok és lehetőségek teljes félreismerésével egyaránt találkozunk. A problémák megoldásának alapja az lett volna, ha jelentős mennyiségű föld áll a bizottság rendelkezésére. A különböző igények kielégítésére azonban mindössze 1000 holdat lehetett felhasználni. 7/ ' 71 Földigénylők összeírási íve. 1945. július 10. NFI. 5. cs. Fűzvölgy. Zml. 72 Jegyzőkönyv. 1945. október 23. ZFI. 27. cs. Elnöki. Csácsbozsok. Zml. 71 Jegyzőkönyv. 1945. április 26, SMF. Surd.
